Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori apátság hamis oklevelei / 111–139. o.

112 Jakó Zsigmond diságával szemben már alapos kételyek támadtak bennünk. Nem törekedtünk azonban arra, hogy az apátság esetleges egyéb hamis okleveleit is rendszeres kutatással mind felderítsük. Ez a jövő feladatául marad. Az itt leleplezendő hamis szövegek azonban az intézmény története szempontjából kétségtelenül a legfontosabb oklevélcsoportot alkotják. A következőkben rendre felsoroljuk és megvizsgáljuk az említett okleveleket. Érveink előszámlálását minden esetben megelőzi az oklevél tárgyát ismertető rövid tartalmi kivonat (regeszta), valamint a darab levéltári jelzete és a kiadások felsorolása, hogy a kutatók hozzájuthassanak az elemzett szöveghez. Kivételt csupán az apátság birtokait összeíró 1263. évi, a beiktatásról szóló 1296. évi, és az előbbieket átíró, 1324. évi királyi megerősítéssel tettünk. Ezeknek a történelmi szakirodalomban több mint két évszázada számtalanszor idézgetett szövegeknek ugyanis mindmáig nincs teljes és pontos kiadásuk. Hasznosnak és szükségesnek véltük tehát az említett három oklevél esetében a teljes latin szöveg közlését is, hogy így lehetővé tegyük elemzésünk pontos ellenőrzését és a hitelesség kérdésének végleges lezárását. Eljárásunkat különben az is indokolja, hogy - megfigyelésünk szerint - ezek a szövegek alkotják a magját, a kiindulópontját a tárgyalandó hamisítványcsokornak, és a többi oklevél ezekhez csatlakozva, ezek továbbfejlesztéseként jött létre. Végül e vizsgálatok után kísérletet teszünk a hamisítás körülményeinek, indítékainak, időpontjának és a hamisító személyének meghatározására, illetve annak tisztázására, hogy az elemzett szövegekből történetírásunk, hamisított voltuk ellenére, milyen természetű információkat használhat fel továbbra is. 1. 1263. február 19. (Bude, f. II. p. Invocavit) IV. Béla király összeírja az [I. ?] Béla király által alapított kolozsmonostori apátság birtokait, jövedelemforrásait, szabadságait, és minthogy régi okleveleit a tatárok elpusztították, mindezeket újból neki adományozza. DL 37213. Átirat Károly Róbert király 1324. XI. 2-i oklevelében (15. sz. oklevél). Közlés: Szegedi 181-193. — Kaprinai, Stephanus: Hungária diplomatica. Vindobonae 1767. I. 38—40. (jegyzetben). — Fridvalszky, Joannes: Reges Ungariae Mariani. Viennae 1775. 58—62. - Katona, Stephanus: Historica eritica regum Hungáriáé. VI. Budae 1782. 381—384. — Simon, Matthaeus: Supplementum ad dissertationem historicocriticam Georgii Pray de dextra S. Stephani primi Hungáriáé regis cum história monasterii Sz. Jog. Vacü 1797. 118-122. - CDH IV/3. 106-108. - TF 76-77. Fuxhoffer, Damianus-Czinár, Maurus: Monasteriologiae regni Hungáriáé libri duo. I. Pestini 1858. 208-209.