Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 1. - Hajdu Lajos: A büntetőjogtörténet kutatásának kihasználatlan lehetőségeiről : a rabtabellák és büntető-perkivonatok történeti forrásértéke / 3–30. o.

10 Hajdú Lajos vagy halállal járó verekedéseket kívánja megakadályozni. „Tapasztaltuk, hogy a pásztorok, akik fokost hordanák... sok halálesetet, sebesülést, lopást és kártételt okoznak ezzel. Ezért - a gaztettek elkerülése és a közbiztonság megteremtése érdekében - elrendeljük a törvényhatóságoknak: az emiitett pásztorokat és kanászokat a fokosok, valamint a nagyobb és kétélű kések viselésétől, továbbá minden - az élet kioltására alkalmas - egyéb eszköz használatától tiltsák el."

22 E rendelet tipikus példája annak, hogy a nép boldogítására törekvő felvilágosult abszolutizmus a fürdővízzel együtt olykor a gyereket is kiöntötte. Ugyanilyen „tapasztalatok" indították a kormányzatot arra is, hogy egyre-másra „szép" rendelkezéseket adjon ki a rablóbandák felszámolására — azzal egyidejűleg, hogy a lakosságtól beszedték a fegyvereket és (mint az előbbi példa mutatja) megtiltották részére a védekezésre többé-kevésbé alkalmas egyéb eszközök birtoklását is. II. József egyik, 1782. július 19-én kelt rendeletében például előírta, hogy mindenki tartozik a falusi bírónak jelenteni, ha rabló(k) tartózkodási helyéről szerez tudomást. Az üldözés megszervezése érdekében a bíró köteles azonnal értesíteni a megyét, amely megszervezi a hajtóvadászatot. (Első kritikai megjegyzés: ebben az időben számos olyan falu akadt Magyarországon, ahol senki nem tudott írni, még a bíró sem.) A megye kidolgozza a rablók elfogását biztosító „haditervet", ebben előírja, hogy melyik településnek, milyen fegyverzettel, hány embert kell „a gyülekezési körletbe", meghatározott időpontra elküldenie. Ezzel egyidejűleg az érintett körzet templomainak tornyából meg kell szervezni az éjszakai őrködést, hogy rablótámadás esetén azonnal félre tudják verni a harangokat. A rendelet előírja azt is, hogy ilyen veszélyhelyzetben minden csónakot egy helyre kell összegyűjtetni és őriztetni a folyóknál (így a rablók nem tudnak átkelni azokon); megtiltja, hogy az ilyen embereknek bárki ételt-italt, szállást merészeljen adni; elrendeli, hogy „rablóbanda-veszély" időszakában a kunyhókat, tanyákat vagy szállásokat és az útmenti vendégfogadókat gyakrabban ellenőrizzék stb.

23 A kutató másik kritikai megjegyzése a korabeli igazgatás működésének ismeretében: a török birodalomból Magyarországba betört és a cselekmény elkövetése után újra visszahúzódott rablók már valahol Kisázsiában járhattak, amikor az érintett törvényhatóság — mondjuk Krassó megye - e rendszabályok előírásainak megfelelően felkészült a malefactor-ok befogására. E rendelkezés egyik iskolapéldája annak, hogy a tereziánus, illetve jozefinista kormányzat mennyire túlbecsülte a jogi szabályozás lehetőségeit, azt gondolván, hogy a számos tényező együttes hatására kialakult társadalmi bajokat rendeleteik kiadásával, tilalmakkal meg lehet szüntetni. 3. A beküldött rab tabellák azonban nemcsak általános kormányzati rendelkezések kiadásához nyújtottak adalékokat, a helytartótanács (elvileg) reagált minden olyan konkrét negatív jelenségre is, amelyet egy-egy táblázatból kihámozhatott. Az első (különös elemzés nélkül is szembetűnő) jelenség, amelyre reagálnia kellett, az volt, hogy a megyék és szabad királyi városok egy része mindig adós maradt a tabella beküldésével. Ilyenkor a tanács ,,nemtetszéssel (displicenter) tapasztalván" a mulasztást, leiratban utasította a törvényhatóságot, hogy a jelentést vagy tabellát haladéktalanul terjessze fel. . 21

OL, C-28: Idealia, No.13. és A-39: 5222/1777. október 17. 23 OL, C-28: Idealia, No.13. \