Levéltári Közlemények, 55. (1984)
Levéltári Közlemények, 55. (1984) 1. - Hajdu Lajos: A büntetőjogtörténet kutatásának kihasználatlan lehetőségeiről : a rabtabellák és büntető-perkivonatok történeti forrásértéke / 3–30. o.
A büntető]ogtörténet kutatásának lehetőségeiről 11 Az ilyen felszólítás azonban sokszor írott malaszt maradt: az 1768 és 1770 között kötelező 6 félévi rabjelentési táblázata közül egyet sem terjesztett fel Árva és Szepes megye; 5-5-tel maradt adós Abaúj, Baranya, Bereg, Fejér, Komárom, Túróc, Ung és Zólyom — ezzel szemben mindössze 9 olyan megye akadt, amely a rabtabellát e 3 esztendő valamennyi félévében felküldte (Bács, Békés, Borsod, Csongrád, Heves. Pest, Pozsony, Sáros valamint Veszprém). A helyzet a későbbiekben sem sokat változott, annak ellenére, hogy a helytartótanács „szigorúan és keményen" (serio ac districtim) újra meg újra megintette a mulasztó bíróságokat, előírva, hogy a tabella haladéktalan beküldését el ne mulasszák, a megyék 25—40%-a azonban a táblázatokkal mindig adós maradt. 24 A másik - formainak tűnő — kifogás, hogy a megyék és a városok egy része összekeveri, „egységbefoglalja" a tabellát és a perkivonatot, ilyenkor a helytartótanács intimátuma előírja, hogy a kért információkat a rendelkezéseknek megfelelően külön-külön adják meg, ez annál is inkább kötelességük, mert a rabtabellákat szemeszterenként, a perkivonatokat pedig évente kell felterjeszteniük. 2 s A tabellák értékelése során gyakran elhangzó kifogás, hogy a jelentést-tevők nem tüntetik fel: mikor fogták be (vetették tömlöcükbe) a tabellában megnevezett rabot és az elítélt vagy felmentett személy mikor hagyta el a börtönt, meddig tartott rabsága. 26 Pedig - ahogy a Bácsnak leküldött leirat nyomatékkal hangsúlyozza - a kormányzatnak tudnia kell, hogy a bűnösök közül ki, mennyi ideig sínylődött a tömlöcben (quamdiu quis reorum in carcere maceratus fuerit). Néha viszont — mint Veszprém megye 1769. II. félévi tabellájában — a jelentéstevők még azt sem tüntették fel, hogy a listán szereplő személyeket milyen bűntett elkövetésének gyanújával vetették börtönbe — de Veszprémnél azt is kifogásolta a tanács, hogy az őrizetbe vettek fogságban tartása hosszú ideig tart, ezért utasítást kapott a megye, hogy gyakrabban hívja össze a büntetőtörvényszéket. 2 7 A kezesség ellenében történő szabadlábra helyezés kifogásolásáról tanulmányom elején (a 2. és 3. jegyzet között) már szóltam, de gyakran sérelmezte a tanács azt is, hogy a tabelláris jelentésekből kitűnően a megyék nem vesznek figyelembe hatályos uralkodói rendelkezéseket. Történetesen azt sem, amely szerint a katonaszökevények támogatói ellen indult pereket minél gyorsabban be kell fejezni és a peranyagot az ítélet meghozása után „legfelsőbb jóváhagyásra" azonnal fel kell az uralkodóhoz terjeszteni (e rendelkezés 1749. július 14-én került kiadásra). Bihar törvényszéke történetesen 10 évi börtönre ítélte egy katonaszökevény rejtegetőjét, a peranyag felterjesztéséről azonban megfeledkezett; Baranya sedriája viszont az ugyenezen cselekményért őrizetbe vett Wentzel Antalt kezesség ellenében szabadlábra helyezte, így az ilyen perek gyors lezárására vonatkozó előírást sértette meg. Olykor azonban azt kellett 24 A tabellák értékelését lásd OL, C-28: 1769/Lad.B, fasc. 2. No.l, pos. 213 és 1770/Lad.B, fasc.3, No.l, lig.3, pos.214. 2 5 1769. II. félévi táblázatára ilyen utasítást kapott Borsod, Csanád, Csongrád, Pest és Ung megye, valamint a szabad királyi városok közül Esztergom, Körmöcbánya és Pest. OL, C-28: 1770/Lad.B, fasc.3, No.l, lig.3, pos.214. 16 Uo. 1769. I. félévében Bács, Komárom, Torna megye és a szabadkai uradalom; a II. félévben Borsod, Komárom, Torna megye és újra a szabadkai dominium tabellájával kapcsolatban hangzik el e kifogás. a7 Uo.
