Levéltári Közlemények, 54. (1983)
Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Ember Győző: Magyarország közigazgatása, 1711–1765 / 3–100. o.
74 Ember Győző őrzésére vonatkozók is. Foglalkozott tehát a gubernium főhatósága alatt működő országos számvevőséget érintő ügyekkel is. A közlekedésügyi bizottság (commissio commer Cialis) a katonaihoz hasonlóan vegyes volt, a gubernium képviselőin kívül a kincstartóság kiküldöttei voltak a tagjai. Ülésein guberniumi tanácsos elnökölt. Vegyes volt az egészségügyi bizottság (commissio sanitatis) is, guberniumi, kincstartósági és katonai tagokkal. Üléseit maga a gubernium elnöke vezette. A könyvvizsgáló vagy cenzúrabizottság (commissio censurae librorum) elnöke az erdélyi katolikus püspök volt, ülésein 4 guberniumi tanácsoson kívül meghívott egyházi személyek is résztvettek. Voltak a fent felsoroltakon kívül a guberniumnak más, ugyancsak jelentős ügyekkel foglalkozó bizottságai is, így időszakunkban az egyházügyi (commissio ecclesiastica vagy publicoecclesiastica vagy in ecclesiasticis), amelynek hatáskörébe az egyház- és vallásügyi kérdések tartoztak. A guberniumi bizottságokból, ellentétben a helytartótanácsiakkal és a magyar kamaraiakkal, nem alakultak ki ügyosztályok, departamentumok. Az országos számvevőség A magyarországi helytartótanács mellett, miként láttuk, mindjárt megalakulásától kezdve működött egy számvevőhivatal, amely azoknak a számadásra kötelezett tisztviselőknek az elszámolásait, a számadásait ellenőrizte, akik fölött az országos felügyeletet a helytartótanács gyakorolta. Erdélyben hasonló rendeltetésű hivatal szervezésére a gubernium mellett jóval e hatóság megalakulása után, csak 1742-ben került sor. Arról, hogy korábban miként történt a gubernium főfelügyelete alá tartozó, országos jellegű jövedelmeket kezelő tisztviselők elszámoltatása, a gubernium története még megíratlan lévén, nincs tudomásunk. Azt, hogy a Habsburg birodalom más országainak mintájára Erdélynek is legyen országos számvevősége, még III. Károly rendelte el 1737-ben. Az erdélyi országgyűlés el is készítette az új hivatal tervezetét, személyeket is javasolt, de a számvevőség megszervezésére csak Mária Terézia uralkodása idején, 1742-ben került sor. Élére főszámvevő került, akit az uralkodó az országgyűlés jelöltjei közül nevezett ki. Melléje 3 számtisztet és segédszemélyzetet alkalmaztak. A 3 számtisztre a főszámvevő a guberniumnak, az pedig az uralkodónak tett javaslatot, 3-3 személyt jelölve mindegyik törvényesen elismert erdélyi nemzetből. A segédszemélyzetet már nem az uralkodó, hanem a gubernium nevezte ki. Jellemző, hogy a rendiség még ennél a tisztán szakhivatalnál is érvényesíteni tudta jelölési jogát. Az uralkodó ilyen megkötésére a magyarországi királyi hatóságoknál és hivataloknál nem volt példa. Történetírásunk az erdélyi országos számvevőséggel sem foglalkozott még alaposabban, így nem tudjuk pontosan megmondani, hogy 1764-ben miért szüntették meg, s szerveztek helyette, lecsökkentett létszámmal, egy számvevőségi kancelláriát (cancellaria revisoria). Ez a hivatal nem tudta elvégezni a reá váró munkát, úgyhogy 1771-ben az országos számvevőséget újra felállították.
