Levéltári Közlemények, 54. (1983)

Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Ember Győző: Magyarország közigazgatása, 1711–1765 / 3–100. o.

Magyarország közigazgatása 1711-1765 73 Az országos kancellária kz erdélyi udvari kancelláriáról szólva, beszéltünk már viszonyáról a guberniumi kancelláriához, amelynek kezdetben, bár csak formailag, alá volt rendelve. Ezt a formai alárendeltséget fejezte ki, hogy az udvari kancellária vezetőjét alkancellárnak, a guberniumi kancelláriáét pedig főkancellárnak nevezték. Említettük azt is, hogy az udvari kancellária idővel nemcsak a guberniumi kancellár, hanem az egész gubernium felügyeleti szerve lett, ha formailag nem is, de ténylegesen. A guberniumi kancellári tisztséget pedig hosszabb időn keresztül nem is töltötték be. Ez hátrányos volt a guberniumra nézve, mert a kancellária fontos szerepet játszott az országos kormányhatóság működésében, szükség volt reá, hogy vezetője legyen. A helyzet fonákságát a bécsi udvarban is felismerték, és az uralkodó 1742 végén rendelettel szabályozta a guberniumi kancellária helyzetét, utasítással ügymenetét. Úgy rendelkezett, hogy a guberniumi kancellária vezetőjét ne nevezzék többé főkancellárnak, hanem országos vagy tartományi kancellár (cancellarius regius provinciális Transylvaniae} legyen a címe. Ettől kezdve a guberniumi kancelláriát is országos vagy tartományi kancelláriának nevezték. Az országos kancellária lényegében a gubernium kiadóhivatala volt, a kancellár irodaigazgatója a kormányhatóságnak. A kancellári tisztséget most már rendszeresen betöltötték, a kancellár továbbra is tagja maradt a gubernium tanácsának, az ország főhatóságai között tartották számon. Az országos kancellária létszáma viszonylag nagyobb volt, mint más országos hatóságoknál a kiadóhivatalé. Tisztviselői három csoportba osztva dolgoztak, ezeket osztálynak (classis) nevezték. A kancellária alá volt ugyan rendelve a kormányzónak, hiszen a gubernium egyik részlegének számított, vezetője rangjából következőleg azonban meglehetős önállósággal rendelkezett. A gubernium bizottságai Bizonyos fokú önállósággal rendelkeztek a gubernium egyes bizottságai, az olyanok, amelyek huzamosabb ideig állandó jelleggel működtek. Ilyen bizottságok időszakunk végefelé, az 1760-as évek elején alakultak ki. A legjelentősebb e bizottságok között a katonai vagyes bizottság (commissio militaris mixta) volt, azzal a rendeltetéssel, hogy az országban állomásozó katonaságot és a polgári lakosságot közösen érintő ügyekkel foglalkozzék. Mint neve is mutatja, nem tisztán guberniumi, hanem vegyes bizottság volt, tagjai részben a gubernium, részben katonai hatóságok tisztviselői és katonai tisztek közül kerültek ki. Elnöke e bizottságnak a gubernium egyik tanácsosa volt. A bizottság üléseiről vezetett jegyzőkönyveket polgári részről a guberniumon keresztül az erdélyi udvari kancelláriához, katonai részről az udvari haditanácshoz terjesztették fel. Hasonlóan fontos bizottság volt az adóügyi (commissio in contributionalibus), amelynek ülésein ugyancsak a gubernium egyik tanácsosa elnökölt. Az adózással kapcsolatos ügyek tartoztak a hatáskörébe, így az adókezeló'k elszámolására, a számadások ellen-