Levéltári Közlemények, 54. (1983)
Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Ember Győző: Magyarország közigazgatása, 1711–1765 / 3–100. o.
68 Ember Győző Az 1740-es években már szó sem volt arról, hogy az udvari kancellária vezetőié, akárcsak formailag is, alá lenne rendelve a guberniumi, illetve az országos vagy tartományi kancellárnak. Az alkancelldri címet felváltotta az erdélyi udvari kancellári cím (aulae per Transsilvaniam cancellarius). A kancellária elnökének (praeses) is nevezték az erdélyi udvari kancellárt. Az udvari kancellária személyzete is jóval nagyobb volt, mint amilyennel 1695-ben működését megkezdte. Nemcsak referendariusai és titkárai, hanem tanácsosai, külön lajstromozója és egyben díjmegállapítója, kiadója, jegyzője, fogalmazói, írnokai voltak, megfelelő számú kisegítővel. 1760-ban külön épületet vásároltak számára, a magyar udvari kancellária épülete mellett, 82 000 forintért. 19 Míg egyfelől az erdélyi udvari kancellária nemcsak kikerült a guberniumi kancellária formai fölérendeltsége alól, hanem - igaz, formailag nem — lényegében az egész gubernium fölöttes hatósága lett, addig másrészt hatáskörének jelentékeny részeit, hosszabb-rövidebb időre, kénytelen volt átengedni más, nem területi, hanem tárgyi alapon működő udvari hatóságoknak. Ezt kellett egyébként tennie, ha nem is olyan mértékben, a magyar udvari kancelláriának is. Elvileg az erdélyi udvari kancellária hatásköre kiterjedt minden erdélyi ügyre, amely döntésre az uralkodó elé került. A gyakorlatban azonban, főleg a XVIII. század 40-es éveitől kezdve, tehát Mária Terézia uralkodása idejében, egyre-másra alakultak az uralkodói udvarban a különböző szakhatóságok, amelyek az általános udvari hatóságoktól, a kancelláriáktól, szakigazgatási feladataik nem kis részét átvették. Voltak olyan ügyek, illetve ügykörök, amelyek már eleve, megalakulásától kezdve, ki voltak véve az erdélyi udvari kancellária hatásköréből, amelyekkel a magyar udvari kancellária sem foglalkozott. Ilyenek voltak mindenekelőtt a külügyek. A Habsburgok uralma alá került Erdély nem utolsó sorban abban különbözött a nemzeti fejedelmek korabeli Erdélytől, hogy önálló külpolitikát nem folytatott. Az uralkodók már akkor sem vonták bele a házi ügyeknek számító külügyek intézésébe egyes országaik udvari kancelláriáit, amikor a külügyeknek még nem volt külön udvari szakhatósága, szakkancelláriája, az állami kancellária (Staatskanzlei). Már eleve nem tartoztak az erdélyi udvari kancellária hatáskörébe a kamarai, a katonai és a hadbiztossági ügyek, hiszen ezeknek a kancellária megalakulásakor már régtől fogva működő udvari szakhatóságai voltak: az udvari kamara, az udvari haditanács és a főhadbiztosság. 1742-től az uralkodó elé kerülő pörös ügyek egy meghatározott részét nem az udvari kancelláriák, hanem főudvarmesteri bíróság terjesztette elő, amelyben a kancelláriák is képviseletet nyertek. Ez az intézkedés még nem érintette érzékenyen az erdélyi udvari kancelláriát, miként a többit sem. Annál inkább sértette önállóságát Mária Teréziának az a rendelkezése, amellyel 1745-ben az udvarban már hosszú ideje működő Neoacquistica commissiot megszüntette és helyette a Hofcommission in Bannaticis, Transylvanicis et Illyricis-X szervezte. A Neo1 ' Ma a Magyar Népköztársaság ausztriai nagykövetsége székel a 2 volt udvari kancellária palotájában, Bécs belvárosában, a Bank Gasseban.
