Levéltári Közlemények, 54. (1983)
Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Ember Győző: Magyarország közigazgatása, 1711–1765 / 3–100. o.
Magyarország közigazgatása 1711-1765 67 mint bécsi kirendeltsége a guberniumba olvasztott, annak keretében működő erdélyi kancelláriának, az uralkodó elé kerülő ügyeket érdemben ne referálja, ne tegyen javaslatot eldöntésükre, csupán továbbítsa'a gubemium felterjesztéseit az uralkodóhoz és annak döntéseit a gubemium felé. A tárgyalások az udvari kancellária megszervezéséről az uralkodó és az erdélyi országgyűlés képviselői között 1692-ben kezdődtek és 1695-ben kompromisszummal fejeződtek be. Ennek értelmében a bécsi udvarban megalakult erdélyi udvari kancellária formailag alá volt rendelve a gubemium keretében Erdélyben működő kancelláriának. A kancellári címet a guberniumi kancellária vezetője viselte, míg az udvari kancellária vezetőjét csak az alkancellári cím illette meg. Amikor pedig a guberniumi kancellár Bécsben tartózkodott, mint gróf Bethlen Miklós 1697-98-ban, az alkancellártól ő vette át az udvari kancellária irányítását. 1695-ben az alkancellár mellett csak 4 olyan tisztviselője volt az udvari kancelláriának, aki az ügyek érdemi intézésével foglalkozott: 2 előadó (referendarius) és 2 titkár, akik közül az egyik egyben lajstromozó (registrator), a másik pedig díjmegállapító (taxator) is volt. Öten alkották a tanácsot, amelynek ülésein, a kollegiális ügyintézésnek itt is érvényesülő elvei szerint, az uralkodó elé kerülő ügyeket együttesen tárgyalták meg, és javaslatukat szótöbbséggel alakították ki. A tanács tagjait az uralkodó nevezte ki, az alkancellárt az országgyűlés javaslatának figyelembevételével. Ügyelt arra, hogy a tanácsban az Erdélyben törvényesen elismert felekezetek képviselve legyenek. Az első alkancellárt gróf Káinoki Sámuel személyében az országgyűlés még 1694-ben megválasztotta. 1695 szeptemberében ment először uralkodói audienciára, ez év októberében történt meg az udvari kancellária beiktatása, novemberben tettek esküt az első tisztviselők. Gróf Káinokit azután időszakunkban gróf Komis Zsigmond, báró Bornemissza János, gróf Gyulafi László és gróf Bethlen Gábor követte az udvari kancellária élén. Történetírásunk még nem foglalkozott az erdélyi udvari kancellária történetével, így további fejlődésének állomásait pontosan nem ismerjük. Annyit azonban így is tudunk, hogy e fejlődés eredményeképpen az udvari és a guberniumi kancellária viszonya Mária Terézia uralkodásának kezdetére formálisan is lényegesen megváltozott, az erdélyi udvari kancellária is olyan kormányhatóság lett, mint az uralkodó udvarában működő többi kancellária. ///. Károly uralkodásának évtizedeiben a guberniumi kancellária fontossága egyre csökkent, az udvari kancelláriáé viszont egyre nőtt. Gróf Bethlen Miklós bukása után a guberniumi kancellári tisztséget évtizedeken át nem töltötték be, 1742-ben kapott utasítása már országos vagy tartományi kancellárnak (cancellarius provinciális) nevezte a gubemium kancellárját, aki ekkor — tanácsosi tisztségét megtartva — tulajdonképpen irodaigazgatója volt a guberniumnak. A magyarországi helytartótanácsnak is volt irodaigazgatója, ott is az egyik tanácsos viselte ezt a tisztséget, amelyet nem szabad összetévesztenünk a polgári korszak irodaigazgatóival, akik a segédhivatalokra felügyeltek. A feudális kormányhatóságok irodaigazgatója fontos szerepet játszott az érdemi ügyintézésben, a hatóság vezetője elé kerülő elintézéstervezeteket vizsgálta felül, és a kiadványoknak egyik aláírója volt. 5*
