Levéltári Közlemények, 54. (1983)

Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Ember Győző: Magyarország közigazgatása, 1711–1765 / 3–100. o.

64 Ember Győző lás már a XVII. században megkezdődött, s időszakunkban fejeződött be. Kialakult a hajdúvárosok egyeteme (universitas), a megyei közgyűléshez hasonló autonóm testület, amelynek élére, a főispánokhoz hasonlóan, a főkapitányt az uralkodó nevezte ki. A főhatóságot a király részben a főkapitány, részben pedig, miként a szabad királyi városoknál, kamarái révén gyakorolta. A városok egyetemének közös ülésein az egyes városokat külön követek képviselték. Az önkormányzat alsóbb fokú szervei és tisztviselői részben közösek, részben pedig helyiek voltak. Önállóságuk megközelítette a szabad királyi városokét. A szűkebb Magyarország ötödik kiváltságos kerülete, a szepesi városoké, időszakunkban csak virtuálisan volt meg. Szepes megyében a megyén és a szabad királyi városokon kívül már Mohács előtt külön kormányzati egységet alkotott a szászok földjén alakult, szétszórtan fekvő 24 város. Közülük Zsigmond király 1412-ben 13-at a lubló-podolini uradalommal együtt elzálogosított Lengyelországnak. A megmaradt 11 város a XVII. század közepén elvesztette kormányzati Önállóságot, megyei hatóság alá került. Az elzálogosított városok 1772-ben kerültek vissza Magyarországhoz. Belőlük és a lubló-podolini uradalom területén alakult 3 további városból, újra Önálló kormányzati egység lett a 16 szepesi város kiváltságos kerülete. Időszakunkban ez a korábbi, illetve későbbi kerület nem tartozott a magyar kormányzati hálózathoz. Lengyel főhatóság alatt sikerült önkormányzatuk jelentékeny részét megőrizniük. Szepes megye területén sajátos kormányzati alakulat volt a tíz lándzsások széke, amely a XIII. században alakult, és nevét onnan kapta, hogy 10 lándzsás katonát tartozott állítani a király testőrségébe. Időszakunkban 14 nem egy tömbben fekvő helység tartozott ehhez a nemesi jellegű kormányzati egységhez, amelyet kis vármegyének is neveztek,

l 6 Mezővárosok, községek A szűkebb Magyarország alsófokú kormányzati szervei időszakunkban is a mezővárosok és a községek voltak. Ezek fejlődését részleteiben nem ismerjük. Általában csak annyit mondhatunk róla, hogy a fejlődést a földesúri hatalommal való küzdelem jellemezte, amelyet önállóságuk megszerzéséért vagy megtartásáért vívtak, s amelyben bizonyos előrehaladást, különösen a török alól visszakerült területeken, sikerült is elérniük.

17 16 A jászkun kerületeknek és a hajdúkénak történetével foglalkozó irodalomból általános jellegű munkák: Tatai MolnárM.: A jászok és kunok története. Szeged, 1937.; Fodor Ferenc: A Jászság életrajza. Bp., 1942.; Császár Edit: A hajdúság kialakulása és fejlődése. Debrecen, 1932.; Hunyady B.: A hajdúvárosok régi közigazgatási és igazságszolgáltatási szervezete. Hajdúszoboszló, 1934. 17

A mezőváros és községek történetének irodalma - az általános jellegű munkák is — gazda sági és társadalmi kérdésekkel foglalkozik, az igazgatást csak érinti