Levéltári Közlemények, 54. (1983)

Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Ember Győző: Magyarország közigazgatása, 1711–1765 / 3–100. o.

36 Ember Győző vizsgáltatta, de nagyrészt jogosulatlanoknak találta. Úgy döntött, hogy a harmincadigazgatóságot megtartja, a költségek csökkentése végett pedig a magyar kamara harmincadügyi állandó bizottságát szüntette meg. Felszólította a magyar kamarát, hogy a Nefczer lemondásával megüresedett harmincadigazgatói tisztségre 3 jelöltet terjesszen elő. Az új harmincadigazgató 1740-től az osztrák származású Weidinger Xavér Ferenc lett, aki 1726 óta volt a magyar kamara tanácsosa, és a harmincadügyi állandó bizottságban, annak egész működése alatt, tevékeny szerepet játszott. Weidinger igazgatói kinevezésével egyidejűleg a pozsonyi és a kassai főharmincadhivatalokat harmincadfelügyelőségekké szervezték át, ami azonban lényegbeli változást nem jelentett. A pozsonyi harmincadfelügyelő, Derra András Weidinger mellett a harmincadigazgatóság aligazgatója is volt, ami már előre vetette árnyékát a pozsonyi harmincadfelügyelőség beleolvadásának a harmincadigazgatóságba, ami 1743-ban következett be. A magyar kamara Weidinger igazgatósága alatt sem változtatta meg a harmincadigazgatósággal szembeni állásfoglalását, de több esztendőnek kellett még eltelnie, és a kamarai igazgatásban több fordulatnak kellett bekövetkeznie, amíg végül az uralkodó, illetve a bécsi udvari kamara hozzájárult a harmincadigazgatóság feloszlatásához és a harmincadigazgatásban a magyar kamara hatáskörének teljessé válásához. A marosi és a tiszai határőrvidék feloszlatását megelőzően a Szeged-Arad-i kamarai kerületet a bécsi udvari kamara alól már 1742-ben a magyar kamara illetékessége alá utalták át. 1742-ben Szlavóniának (Alsó-Szlavóniának) visszacsatolt része is átkerült az udvari kamara alól a magyar kamara illetékessége alá, az ottani harmincadhivatalokkal együtt, amelyeket ekkor át is csoportosítottak, egy részüket a magyar—török határra tolták előre. 1746-ban, az universalis bancalitas 1745-ben történt megszüntetésének következményeként, annak magyarországi fiókhivatalait is feloszlatták, és a kincstári jövedelmek pénztári kezelését a magyar kamara hatáskörébe utalták vissza. Ez azt jelentette, hogy ettől kezdve a harmincadjövedelmeket is a magyar kamara pénztárába szolgáltatták be a harmincadhivatalok, és hogy a harmincadosok ellenőreit is a magyar kamara javaslata alapján nevezte ki az uralkodó. A magyar kamara területi illetékességében és hatáskörében bekövetkezett — részben már említett, részben még említésre kerülő — kedvező változásoknak okát elsősorban az osztrák örökösödési háború eseményeiben, valamint a magyar rendek királyhű magatartásában láthatjuk. Nem becsülhetjük le annak a hatását sem, hogy 1748-ban gróf Grassalkovich Antal személyében olyan elnök került a magyar kamara élére, aki Mária Teréziának különleges bizalmát és kegyét élvezte, és aki ezt a befolyását a vezetésére bízott magyar kormányhatóság önállóságának erősítésére, növelésére használta fel. A megnövekedett önállóság jelét láthatjuk abban, hogy a magyar kamara 1748-ban megkapta a jogot arra, hogy címében az „udvari' jelzőt használhassa, ami azt volt hivatva kifejezni, hogy a bécsi udvari kamarával egy szintre került. Más kérdés, hogy az udvari kamara tényleges fölérendeltsége az „udvari" cím elnyerése után sem szűnt meg. Tény azonban, hogy a fölérendeltség csökkent, a magyar kamara önállósága növekedett. A magyar kamara önállósága növekedésének volt a következménye, de egyben további erősítése is, hogy az uralkodó, illetve a bécsi udvari kamara 1749-ben végre engedett a magyar kamara óhajának és a harmincadigazgatóságot megszüntette. A harmincadigazgatói cím megmaradt ugyan, de más jelentése volt, mint korábban, a kamarai