Levéltári Közlemények, 54. (1983)

Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Ember Győző: Magyarország közigazgatása, 1711–1765 / 3–100. o.

34 Ember Győző < alsómagyarországi harmincadokat bérbe kellett adnia. A bérlő Nefczer Konrád Farkas lett, korábban a szepesi kamarának, 1728-tól kezdődően pedig a magyar kamarának egyik tanácsosa, aki 1727. január l-e óta már bérelte a szepesi kamara illetékességi területén fekvő, azaz a felsőmagyarországi harmincadokat is, és akinek a bécsi udvari kamara bérbeadta az ő területi illetékessége alá tartozó Szeged—Arad-i kerületben fekvő harmincadokat is. A horvátországi harmincadok már korábban bérleti kezelésbe kerültek, a bérlő azonban nem Nefczer volt. A magyar kamara a bérleti szerződést Nefczerrel 4 évre, 1731. december 31-ig kötötte meg. Még e szerződés lejárta előtt, 1730. április 1-tól újabb 4 évre, tehát 1734. március 31-ig megújította a szerződést. A bérlő a hivatalokat teljes személyzettel vette át, s a magyar kamara kötelezettséget vállalt arra, hogy számára minden támogatást megad. A bérlet idején a magyar kamara szerepe a harmincadigazgatásban erősen lecsökkent, de teljesen nem szűnt meg. Elsősorban arra korlátozódott, hogy a harmincadhivatalok szervezeti és személyi ügyeit intézze, valamint számadásaikat fölülvizsgálja. Ezt a jogot egyébként a bécsi udvari kamara is fenntartotta a maga számára, mint ahogyan a bérleti szerződés jóváhagyásának a jogát is. A számadások ellenőrzéséből az derült ki, hogy a bérleti kezelésben a harmincadjövedelem emelkedett. 1728 előtt évi 189-190 000 ft volt az alsómagyarországi harmincadbevétel, az 1728-ban megállapított bérleti díj is 190 000 ft, amely minden évben 1000 ft-tal emelkedett. Az 1730-as évek elején azonban már évi 260 000 ft-ra nőtt a bérlő bevétele. Nyilván ez volt a legfőbb oka annak, hogy a bécsi udvari kamara javaslatára az uralkodó a Nefczerrel kötött második bérleti szerződést, amely 1734. április 1-én járt le, nem újította meg, hanem Alsó- és Felsőmagyarországon, valamint a Szeged-Arad-i kerületben a bérleti rendszer helyett más harmincadigazgatási rendszert vezetett be. Horvátországban azonban még továbbra is bérletben maradtak a harmincadok. Az 1734. április 1-én bevezetett új igazgatási rendszer sem volt tulajdonképpen új, hiszen már a XVI. században, I. Ferdinánd idejében is találkoztunk vele. Az említett területeken működő harmincadhivatalok közvetlen felügyeletével egy újonnan szervezett hivatalt bíztak meg, a harmincadigazgatóságot. Az új hivatal helyzete a kincstári igazgatás szervezetében jól tükrözi ennek az igazgatásnak a bonyolultságát. A harmincadigazgatóság illetékességi körébe Alsómagyarország, Felsőmagyarország és a Szeged-Arad-i kamarai kerület területén működő harmincadhivatalok tartoztak. Alsómagyarországon a magyar kamara volt első fokon illetékes, másodikon a bécsi udvari kamara. Felsőmagyarország elsőfokú kamarai hatósága a szepesi kamarai adminisztráció volt, amely azonban a magyar kamara alá tartozott, második fokon tehát itt a magyar kamara volt illetékes, harmadikon pedig a bécsi udvari kamara. A Szeged-Arad-i kamarái kerület nem tartozott a magyar kamara illetékessége alá, a bécsi udvari kamara közvetlenül irányította, itt a kamarai igazgatás legfelsőbb szerve volt az elsőfokú kamarai hatóság. A harmincadigazgatást még bonyolultabbá tette, hogy ebben az időben, amint azt láttuk, illetve látni fogjuk, a kincstári jövedelmek pánztári kezelése ki volt véve a kamarák, mind a bécsi udvari kamara, mindpedig a magyar kamara, sőt még a szepesi kamarai adminisztráció hatásköréből is, és a bécsi universalis bancalitas, illetve annak magyarországi fiókhivatalai: a pozsonyi bancalis repraesentatio (bankképviselet), továbbá a kassai és a szegedi perceptoratus (pénztár) hatáskörébe tartozott. Ez azt jelentette, hogy míg a