Levéltári Közlemények, 54. (1983)

Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉS - Varga János: Határozatiak és feliratiak 1861-ben : gróf Károlyi Sándor levelei báró Jósika Miklóshoz / 191–223. o.

202 Varga János 11. „Az mi mindég óhajtásom volt, ti.i. az unanimitás, még mindig nincsen meg, de örömmel mondhatom, hogy mind inkább közeledünk feléje. - A tegnapi tronbeszéd

3 8 igen üdvös hatású volt a mi dolgunkra, minthogy több párthíveket nyertünk az által, mint reménylettünk, a majoritásunk mindig nagyobbodik, és igy a véletlen helyre hozza lassanként azt, mit mi nem voltunk képesek eszközölni. - A mi pártunk ügyessége tehát ott rejlik, hogy üdvös halasztások utján oda tudta a dolgot vinni, hogy még minekelőtte szóllottunk volna, jött létre a trónbeszéd, melytől mindenki várta, hogy kielégítő nem lesz, de melytől másrészt nem vártunk ennyit, mint amennyit eredményezett. - Nem is hittük azt, hogy Bécsben ily eszélyesen fogják fel a dolgot, mert bécsi szempontból kiindulva csakis kétféle politica lehető: vagy a dualismus, melynek létesítése szerintem erélyes és ügyes államférfiúi igényelne, aki most nem ösmert szám Bécsben, vagy ki az erő hatalmával feltartaná a szét szakadni akaró államokat. - Mindkét polytica üdvös a hazára, minthogy mindkettőre tudunk eszközöket alkalmazni, melyek jóra fordítják ügyünket. Az elsőnek akaratlanul is a 48. állapot lesz az eredménye, a másodiknak, kétesebb ugyan kimondani, mert már csak egy oldalú t.i. a passivitas és a forradalom. — A Bécsben ily módon és tisztán felfogott tényállás reánk tehát azért üdvös, mert elkerülünk általa egy tekervényes polyticat, melynek eredménye talán egy rossz pacificatio lett volna, és még éhez pártok és végül talán egy rossz forradalom. Mi tehát azon reményben ellünk, hogy nem fogunk ilyes kétes eredményű alkudozásokban bele ereszkedhetni, habár az ellenpárt egy része a tronbeszédre csak annyival inkább azt mondja, hogy föl kell irni, azaz simulni. - Azok, kik igy szóllanak, azért szóllanak ily formán, mert ugy hiszik, hogy a kormány által kimutatott határozott lépés csak is biztos külcombinatiokon alapulhat. - Ezt ugyan nem tudjuk mi méltányolni, mint hogy azokat nem hisszük vagy nem ösmerjük, de annyi bizonyos, hogy bármilyen üdvösek is lehessenek azon combinatiok a bécsi kormányra, tény az, és az kiemelendő általad a lapokban, hog> Magyar ország egyetlen bázisa, mely biztos és nem csak a passiv ellenállás, mely már az eddigi eredményt is szülte, ti. azon hitet, hogy Austria nem lehet erős, és okvetlen vesztének halad, ha továbbra is reményli erővel öszve tartani a birodalmat, mint hogy ily módon nem lehet többé nagyhatalom, mert az erőt, melyet kifelé kellene alkalmaznia, kénytelen leend a belföld fékentartására fordítani. - A mi erőnk nem is a tényleges támadásban, hanem a kitürésben rejlik, és csak igy nyerhető meg vagy a 48-iki alap, vagy érthető el kedvező perczben egy forradalmi korszak. Kérdés, ily körülmények között váljon melyik fél fog tovább várhatni, Bécs vagy Pest? - Ezt tudva igyekeznünk kell a népet oly hangulatban hozni, hogy lássa és higyje azt, hogy nem rajtunk múlik, hanem a kormányon az egyezkedés lehetősége. Ez volt az ok, mely elijesztett egy kissé a mi politikánktól, de mely ok most megszűnik magától, midőn ily tiszta módon tétetik lehetlenné a kibékülni akarók minden legtisztább törekvése." B.71.L No. 10. 12. Pest, 1861. május 3. „A mai conferenciában jelentkezett már egy pár szökevény a másik pártból. Felolvasták ott a várható határozatunk azon okból, hogy rágódjanak rajta az emberek, sok rossz beszéd és ferde fogalom között pár jó is tűnt fel. A határozat secletonja

3 * ez: 3 * Ferenc Józsefnek a Reichsratot megnyitó beszédére utal itt Károlyi, amikoris a császár összbirodalomról, egységes és oszthatatlan császári birodalomról szónokolt, az Októberi Diploma és a Februári Pátens megsértését pedig támadásnak minősítette a monarchia léte, továbbá az uralkodó valamennyi országa és népe ellen. 3 * Lényege, veleje Pest, 1861. május 2.