Levéltári Közlemények, 54. (1983)

Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉS - Varga János: Határozatiak és feliratiak 1861-ben : gróf Károlyi Sándor levelei báró Jósika Miklóshoz / 191–223. o.

FORRÁSKÖZLÉS VARGA JÁNOS HATÁROZATIAK ÉS FELÍRATTAK 1861-BEN (GRÓF KAROLYI SÁNDOR LEVELEI BÁRÓ JÓSIKA MIKLÓSHOZ) „Forradalom és kiegyezés válaszútján (1860-1861)" című, nagyívű monográfiájában (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967) Szabad György mélyreható elemzéssel, adatokat, jelenségeket és eseményeket páratlan érzékkel vallatóan dolgozta fel történelmünknek azt a fordulóját, amikor valóban napirendre került a nagy kérdés, hogy Magyarország - akár a forradalmat is vállalva - ragaszkodjék-e 1848-hoz, só't esetleg 1849-hez, vagy pedig a közeli jövő kedvéért hunyjon szemet a távoli előtt, és — korábbi vívmányainak részleges feladása árán - alkudjék meg a Habsburg-dinasztiával, illetőleg annak kormányzatával. Szabad György megállapításai és következtetései, lényeg és részletek tekintetében egyaránt, ma is helytállóak. Kiemelkedő felkészültségén és valódi történész-karakterén túlmenően ez annak is következménye, hogy maradéktalanul hasznosított és értékelt minden forrást, amely a feldolgozás idején elérhető volt számára. Munkájában kiaknázta és értelmezte azt az öt levelet is, amelyet 1861-ben Károlyi Sándor írt Jósika Miklósnak, az emigráció egyik - brüsszeli - sajtóközpontja irányítójának, és amelyek közül három eredetiben, kettő pedig másolatban maradt fenn Kossuth Lajos iratainak a Magyar Országos Levéltárban őrzött időrendi gyűjteményében, mert Jósika annak idején így küldte tovább őket Kossuthnak. Már e levelekből is kiderül, hogy Károlyi nem csupán ezt az ötöt intézte a szóban forgó időben Jósikához. Csakhogy Jósika emigrációs iratainak zöme vagy elkallódott, vagy pedig még mindig lappang valahol, és ehhez tartoznak Károlyi Sándor eddig ismeretlen leveleinek tisztázatai is. A történetírás szerencséjére azonban Károlyi a maga letisztázott leveleit előzőleg fogalmazványokban vetette papírra, e fogalmazványok pedig legutóbb, dr. Czakó Elemér örököseinek köszönhetően, a Magyar Országos Levéltár birtokába kerültek. Az egykori államtitkár, Czakó Elemér ugyanis megírni készült a múlt század második felének szövetkezeti mozgalmában oly jelentős szerepet játszó Károlyi Sándor életrajzát. A családtól nyilván erre a célra kapta meg Károlyi iratait, vagy legalábbis azok egy részét, köztük a Jósikának szánt levelek fogalmazványait is, amelyek a família levéltárából kiemelve, a fóti kastély egyik íróasztalának fiókjában hevertek. A kastélyban hasonló módon tárolt iratoknak nyoma veszett, a szóban forgó fogalmazványokat viszont Czakó a saját hagyatékában átmentette az utókorra. Károlyi Sándor, az 1848—49-i szabadságharc félig-meddig még gyermekember huszárszázadosa, majd számkivetett emigráns, alig harmincévesen került képviselőként az 1861-ben összehívott országgyűlésre. Itt a magyar függetlenség ügyét legkövetkezetesebben vállaló Teleki Lászlóhoz csatlakozott, akit nemcsak személyesen ismert, de akihez közelebbi kapcsolat is fűzte. Károlyi nem tartozott ugyan a Teleki-féle irányzatot alakító vezérférfiak közé, de ezek legbensőbb körében forgolódott, következés-