Levéltári Közlemények, 54. (1983)
Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Draskóczy István: Kapy András : egy budai polgár pályája a XV. század elején / 149–189. o.
Kapy András:Egy budai polgár pályája a XV, század elején 171 tetésnek bizonyultak, mert rajtuk keresztül nem csak zálogbirtokhoz, hanem örökadományhoz is hozzájutott (pl. Kapi). Természetesen magánszemélyek is vettek fel tőle kisebb-nagyobb összegeket, de ezek az üzletek kisebb volumenűek voltak. 1412-ben 100 forintot kölcsönzött vejének, Soós Miklósnak, aki ezért Pétervágása és Dávidvágása birtokait kötötte le apósának. Nem követte zálog azt az ügyletet, amelyben Kapy 25 forintot adott kölcsön Csobádi Péternek. Halála után ügyeit felesége folytatta. 1417-ben Soós Péternek és Miklósnak 100 forintot hitelezett az uradalmi központjukban, Sóváron levő sókút helyreállítására. A két megszorult nemes azt ígérte, hogy a pénzt a kút jövedelméből fogják törleszteni, s ezenkívül - mintegy kamatként — ennek a lelőhelynek kilenc heti hozadékát ajánlották fel. 81 Már özvegye zárta le azokat az üzleteket, amelyeket polgártársával, Jakab deákkal kötött, ő korábban Kapy András familiárisa volt, de 1414-re már udvarbíróként az esztergomi érseket szolgálta. Vagyonos személy lehetett. Két háza volt Budán, és amikor volt ura 750 forintot kölcsönzött Kelemen deák, esztergomi polgárnak, akkor ő vállalta a kezességet. A volt familiáris pénzügyei azonban nem álltak szilárd lábakon. 1415. március 14-i oklevelében kénytelen volt elismerni, hogy Kapynak 2800 forinttal tartozik. Azt ígérte, hogy' a pénzt Szent Márton ünnepéig megadja. Ugyanezen a lapon, az előző írás alatt találjuk Jakab deák egy másik kötelezvényét. Ebben elismerte, hogy András utasítására László debreceni sókamarás 850 forint értékben sót utalt ki a számára, amit neki Mindszentek ünnepéig kell visszafizetnie. Valószínűleg Kapynak sem volt mindig elegendő készpénze, ezért folyamodott ehhez a megoldáshoz. A papírlap a hitelező birtokába került, aki a hátlapon feljegyezte, hogy milyen részletekben és mikor kapta vissza a pénzt. Ezeket Jakab hol személyesen neki, hol embereinek (Sclavus Benedek budai polgár, Péter mester) adta át. Gyakran a törlesztést nem is Kapynak kellett elküldenie, hanem olyan személyeknek, akiknek András mester volt lekötelezve. András és Jodok boroszlói kereskedők több alkalommal is így jutottak a pénzükhöz: Szent Mártonkor 600 forintot, 1416-ban húshagyókor 500 forintot, pünkösdkor pedig megint 500 forintot kaptak. Más alkalommal a királyi szakácsoknak kellett 157 forintot adnia. így az elszámolás szerint 2125 forint 66 dénár tartozását térítette meg. Jakab azonban ezekkel a tételekkel még nem elégítette ki hitelezője minden követelését. Úgy látszik, ennek halála után felfüggesztette az adósságok törlesztését, mert az özvegy a budai tanács előtt perbe vonta őt. Itt azonban nem jelent meg. Az özvegy elismerte, hogy Jakab eredetileg neki 2226 forinttal tartozott, de most már csak 1626 forinttal adósa. A tanács az 1420. január 13-án kibocsátott ítéletlevelében úgy határozott, hogy Jakab 1985 forintot érő vagyona - Budán, a Szombat piacon levő két ház, őrsön levő szőlő, kilenc és fél hordó bor - az adósság fejében Kapy András özvegyéé és gyermekeié legyen. 82 Az oklevélben említett két épület a Szombat piac és a Zsidó utca találkozásánál, Tamás fia János özvegyének az ingatlana és a szegényház között feküdt. András fia, János a házakat bérlőknek adta ki. 1439-ben Jakab és Ferenc budai zsidók laktak benne. 83 81 Dl. 64158., Dl. 64216., Dl. 64196. g2 Dl. 64165., Dl. 64191., Dl. 64201. (hibás regesztája: Bártfai 586. sz.),Dl. 64373. 13 Pataki Vidor: A budai vár középkori helyrajza. (Budapest Régiségei. Régészeti és Történeti Évkönyv.) 1950. 265., 292.
