Levéltári Közlemények, 54. (1983)
Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Draskóczy István: Kapy András : egy budai polgár pályája a XV. század elején / 149–189. o.
170 Draskóczy István hatásköre nem terjedt ki minden jövedelemforrásra (egy jövedelemcsoport egészére), noha a királyi megbízólevélben ezt olvashatjuk. 76 A bérleti rendszer sok visszaélésre adott alkalmat. 1417-ben Kanizsai János esztergomi érsek azt panaszolta el Zsigmondnak, hogy már évek óta nem kapta meg a kamarahaszna után járó érseki tizedet. A vizsgálat megállapította, hogy a bérlők a bérleti díjon felül kötelesek az esztergomi érseknek a járandóságát megadni. 7 7 A kamarai igazgatás mellett Kapynak kiterjedt kölcsön- és zálogügyletei voltak. Igen sokszor hitelezett uralkodójának. Ilyen hitelügyletet őrzött meg a számunkra egy 1407ben kiadott oklevél. Ebben az esztendőben Zsigmond Poroszlót kötötte le neki 3000 forintért. A feltétel az volt, hogyha nem sikerülne a települést a Neszmélyiekkel az egregyi uradalomért elcserélnie, akkor az uralkodó azt a Zaránd megyei Meszt nevű mezővárost adja neki, amit Kapy 2000 forintnyi só ellenében már egyszer visszaadott a királynak. Ebben az esetben azonban a gazdag hevesi mezőváros új zálogbirtokosának csak 1000 forint követelése lehet Zsigmonddal szemben. Poroszló eredetileg a Neszmélyieké (másként Poroszlóiaké) volt, akiktől 6000 forint értékben került át a királyhoz, bár a családnak később is volt itt birtokrésze. Zsigmond az előbb említett szerződésben azt is kikötötte, hogyha a Poroszlóiak elfogadják Egregyet, akkor a 3000 forintot nekik adja, mert a mezőváros többet ér a Zaránd megyében fekvő uradalomnál. A szerződéssel a király is jól járt, de a feltételek Kapy számára sem voltak kedvezőtlenek, hisz ezek segítségével a település feletti jogai erősödtek meg. Végül is Egregy az övé maradt. Poroszlói birtoklásának megszilárdítását szolgálta bizonyára az a 100 forint kölcsön, amit ez év június 20-án adott Neszmélyi Hanchko fia Jánosnak. 7 8 A királynak nyújtott kölcsönökről a királyi adomány levelek is tájékoztatnak bennünket. Utalásaik azonban nagyon általánosak, összegről nem szólnak. A hitelek egyikének a célját egy kiváltságlevél narrációja árulta el: Zsigmond Tölgyszék adományozását azzal indokolta, hogy híve a készülő boszniai hadjáratra adott neki pénzt. 79 Az oklevelet 1410. május 25-én bocsátották ki. Láttuk, hogy 1413-ban (vagy feltételezésünk szerint 1412-ben) nyolcezer forintot érő kősót adott királyának, azzal a feltétellel, hogy ha ezt nem kapná vissza, zálog címén bevezettetheti magát a tállyai uradalomba, ami egykor a hűtlenségbe esett Debrői Istváné volt. 80 Ezek az úgynevezett „államkölcsönök" jó befek76 A vikáriusokat kinevező oklevél a királyi jövedelmek között a sókamarák bérbeadását is említette, pedig a sóadminisztráció élén Ozorai Pipo állt (Gábor Gy.: i. m. 210.). A hiányzó kerületek közül lehetséges, hogy a váradi a szatmári kamarához tartozott, mert már a XIV. században előfordult, hogy közösen igazgatták őket (Hómon 198., 212.); Lippára: Dl. 64175., Dl. 64179., Dl. 64182. 77 DF. 248099., DF. 248101. Ez év július 21-én a dikátorok egyébként nem különleges (korábban is előforduló) visszaélései ellen az ország előkelői is felléptek (Dőry F.-BónisGy.— Bácskai V.: Decreta regni Hungáriáé. Bp. 1976. 236.), bár sikertelenül. Az érsek emberének az ellátását 1429-ben Zsigmond pontosan szabályozta-(F. X/7. 94-96. - DF. 248107-08.). A bérletrendszer később megszűnt. 1427-ben és 1434-ben a kamara-haszna szedőit az uralkodó nevezte ki (Z. VIII. 312.; F. X|7. 546—547.). Személyesen utasította őket, hogy az adót milyen célokra fordítsák (Z. VI. 547., VIII. 372.). 7B D1. 64125., Dl. 64126., Dl. 64127., Dl. 64128., Dl. 64129., Dl. 9060. 79 D1. 64132., Dl. 64137., Dl. 64153. 80 D1. 71750.
