Levéltári Közlemények, 54. (1983)

Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Draskóczy István: Kapy András : egy budai polgár pályája a XV. század elején / 149–189. o.

Kapy András:Egy budai polgár pályája a XV. század elején 161 Kápy hivatali működése idején lehetett ugyanakkor olyan időszak, amikor más városoknak a sóval kapcsolatos ügyeibe is beleszólt, tehát szélesebb hatáskörrel rendelkezett. Pozsony város levéltárában őrzik egy év nélküli kiadványát, amelyben Istvánt, a város sókamarását arra utasította, hogy 300 forintért adjon el sót a polgároknak.

3 9 Kapy feladatai sokrétűek voltak, bár munkájára elsősorban csak a szakirodalom alapján következtethetünk. Helyzetét nehezítette, hogy központjai közül több földesúri birtokon feküdt. így ügyelnie kellett arra, hogy ne kerüljön szembe az uradalmak képviselőivel. A települések közül Szalárd került legkorábban földesúri kézre. 1395-ben a király a Csákyaknak adományozta. Poroszló Neszmélyi Hanchko fiaié volt, később egy része Kapyé lett. Debrecent 1410-ben a király a Turóc megyei Szklabina várával együtt Baliczki Andrásnak adta, de ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a sókamara céljaira szolgáló curia továbbra is a király birtokában marad. Szatmár sem kerülhette el sorsát, mert a következő évben Lazarevics István szerb despota kapta adományba.

4 ° A sóval kapcsolatos minden közigazgatási és bírói feladat a kamarás alá tartozott, ami kiterjedt szakismereteket kívánt meg. Ott, ahol ezt a fontos terméket bányászták, a bányászok ügyeivel is neki kellett foglalkoznia.

4 x Ügyelni kellett arra is, hogy magánszemélyek, akik nem jogosultak a só árusítására, területén ne kereskedjenek ezzel az értékes cikkel. Előfordult, hogy az uralkodó valakinek megengedte a só eladását, de akkor értesítette erről az illetékes hivatal vezetőjét. így tett például 1411-ben, amikor meghagyta Kapynak, hogy ne akadályozza az eperjesieket annak a kétezer forint értékű sónak az eladásában, amit a király a város falainak a javítására adott nekik.

42 Ugyanebben az évben Zsigmond parancsára 5626 forint értékű sót utalt ki a kassaiaknak a fejedelemnek adott kölcsön fejében. Kapy maga is intézkedett eme értékcikk eladásáról.

43 így a sókamarás bekapcsolódott a király pénzügyeibe. Érdekes esetet őrzött meg számunkra egy 1412-ben vagy 1413-ban kiadott oklevél.

44 Zsigmond ekkor firenzei januárjában Pero a latorvári várnagy és Nagyszeben városa közötti perben az erdélyi vajda bírótársa volt. Ekkor is a tordai sókamara élén állt. (Z-W. III. 425.). Pero tehát hosszabb ideig állt az ebben az erdélyi városban működő kamara élén, s hatásköre 1412-ben Erdély egész területére kiterjedt. 1413. április 13-án adták ki Zsigmondnak azt az oklevelét, amely „fideli nostro comiti camararum salium nostrorum partium Transsilvanarum pro tempore constituto et in futurum constituendo eiusque vices in Wyzakna gerentibus" szólt, s a szebeni szászok kiváltságainak a betartására utasította ó'ket (Z-W. III. 565.). Az egész szervezet élén Ozorai állt, aki beleszólt az egyes kamarák ügyeibe. 39

DF. 243079. Regesztája: Inventar stredovekych listín, listovainych príbuznych písomností. I. (Vyprac: D. Lehotská, D. Handzlová, V. Horváth etc.). Bratislava, 1956. nr. 1218. Ez a kiadvány az oklevél keletkezésének az időpontját 1431 körülire tette. Véleményünk szerint ez a dátum helytelen mert Kapy András deák 1416-ban meghalt. Volt ugyan egy András nevű fia, de reá az utolsó adatunk 1426-ból van (Dl. 64229.), soha nem mondták litteratusnak, és sohasem volt köze a sóadminisztrációhoz. 40

Csonki I. 56., 83., 599.; 467-468.; ZSO. H. 7655. sz. 4

' A sóbányakamara ispánjának a feladataira, jogkörére: Iványi 16. skk. 4a

F. X/5. 112. (Dl. 43082.). 1415. július 8-án Zsigmond parancsot adott az ország vezetőinek, a közigazgatás tisztségviselőinek, hogy Garai Miklós nádort annak a kősónak az eladásában, amit neki Ozorai Pipon keresztül adatott, ne akadályozzák meg (Temes 514—515.). 43

DF. 270120., DF. 243079. Lásd még: 39. sz. jegyzet. 44

D1. 71750. (Hibás kiadásai, amelyek valószínűleg erről a másolatról készültek: Wagner 369-370.; F. X/5. 412-413.). Az okmány sajnos csak ebben a XVIII. századi egyszerű másolatban 11 Levéltári Közlemények 1983/1-2