Levéltári Közlemények, 54. (1983)

Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Draskóczy István: Kapy András : egy budai polgár pályája a XV. század elején / 149–189. o.

I 152 Draskóczy István és ezüst pénzek főprobátorának a feladatait látta el, 1410 és 1412 között pedig főkincstartó volt. Nevét ott találjuk az 1412-es lublói szerződést jóváhagyó országnagyok között.

12 Ezek alapján arra következtethetünk, hogy azokra a tettekre, amelyeket Zsigmond király 1404-ben jutalmazásra tartott érdemesnek (és amelyeket az erről szóló okmány sajnos csak általánosan említett meg), a két budai várnagy szolgálatában kerülhetett sor. Talán épp a testvérek egyike járt közben az uralkodónál azért, hogy Péter hűsége ne maradjon jutalom nélkül. Az adományon kívül Tétényi másból is láthatta, hogy a király ióindulatát élvezi. Ha a beiktatást elrendelő parancslevélben a kiküldésre kijelölt királyi emberek listájára pillantunk, a névsor élén urait, Zoelus és János budai várnagyokat találjuk. A megadott Pest megyei nemesek között rokonának, Kaproncai Andrásnak az apósát, Pakoni Domonkost és sógorát (Haraszti Jánost) sorolták fel.

13 Ez az összeállítás Péter számára igen kedvező volt, és alkalmasnak tűnt arra, hogy a budai vár szomszédságában levő javadalmát zökkenők nélkül birtokba vehesse. Igaz, végülis nem ők, hanem egy másik személy végezte el az iktatást. Ellentmondó ekkor még nem akadt. A következő évben azonban egy nemes mégis eltiltotta őt a falu egy részének a birtoklásától.

14 Tétényi Péter később — mint említettem - csak királyi emberként tűnt fel.

15 A településen levő kastélyát, jobbágyai munkáját nem sokáig élvezhette. Zsigmond a főváros körül jelentős uradalmat akart kiépíteni, s ennek lett egyik darabja Tétény.

16 Ezért 1410-ben az uralkodó Péter itteni jószágait, s felesége Gárdonban fekvő birtokrészét elcserélte a Somogy megyei Túrért (vásáros hely volt), s tartozékaiért. 1417-ben már nem élt. Felesége, Katalin 1410-ben Gárdonban volt birtokos, ahol egy 70 lóból álló ménes tulajdonosa volt. Ugy látszik tehát, hogy Fejér megyei családból származott, (Gárdon-i talán? ), mert nincs adatunk, amely azt bizonyítaná, hogy a Tétényieknek (vagy épp a Kaproncaiaknak) közvetlen közük lett volna ehhez a Fejér megyei faluhoz.

1 7 Két gyermeke volt: László és Dorottya. Lászlónak nem volt örököse, ezért javait 600 arany forintért eladta húga férjének, Túri Dénes fia litteratus Kozmának. Közeli rokonaként tartotta számon Tétényi László fehérvári ,3

D1.73609., ZSO. II. 3036. sz. 3116.sz.A Nassisokralásd:Dl. 8887. ZSO.I-II.passim. Wertner Mór: Cesamis és Nassis (Földvári és Pataji Zubor család eredete). Turul. 1907.153-154.; Wertner Mór: Az első Dunajeciek. Turul. 1911.137.; ZV. 606. skk. F. X/5.281.; Kubinyi 1980. 12. Rokonuk, Nassis Dámján 1397-ben dalmát harmincad-és sókamaraispán volt, és üzleti kapcsolatban állt Szaxaczén Jánossal és páduai Galicus Athow^val (Mályusz 1958. 305.).Nassis-i Zoelus 1399-ben Zsigmond udvari vitéze volt, s az uralkodó az ö* közvetítésével ajánlotta fel Pago szigetét a záraiaknak. (Mályusz 1984, 89. - ugyanitt Zoelus és Zuborius azonosítása.) Az 1403-as főúri mozgalomra: Schönherr 455. skk., Mályusz 1960. 170. Engel Pál: Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya a Zsigmond-korban (13871437). Bp. 1977.41. skk. Mályusz 1984.51 skk., 175. ,3

D1. 73606. 14

ZSO. II. 3858. sz., 3863. sz. 1 s

Lásd: 11. sz. jegyzet. 16

Kubinyi András: A budai vár udvarbírói hivatala (1458-1541.). (Kísérlet az országos és a királyi magánjövedelmek szétválasztására.) LK. 1964. 70. 1 'ZSO. II. 3035. sz., 3072. sz., 7372. sz., Dl. 73606., Dl. 64122., Dl. 68450., Hazai oklevéltár 367.