Levéltári Közlemények, 54. (1983)

Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Draskóczy István: Kapy András : egy budai polgár pályája a XV. század elején / 149–189. o.

DRASKÓCZY ISTVÁN KAPY ANDRÁS EGY BUDAI POLGÁR PÁLYÁJA A XV. SZÁZAD ELEJÉN A Zsigmond-kor okleveleiben gyakran találkozunk a budai polgárcsaládból származó Kapy András nevével, akit a források származási helye vagy fő birtoka után Kaproncainak, Tétényinek, Harasztinak vagy Kákáinak mondtak. Neve nem ismeretlen a magyar heraldika kutatói előtt. 1405-ben kiadott címeres levele az első olyan fennmaradt armális, amely címerábrázolást is tartalmaz.

1 A múlt század végén Fejérpataky László is felfigyelt erre a nagy karriert befutott személyre.

2 Ez a dolgozat a korszak eme érdekes alakiának az életpályáját szeretné jobb megvilágításba helyezni. Sajnos, épp az indulás, a családi környezet megrajzolásához áll kevés adat a rendelkezésünkre. Neve először 1389-ben bukkant fel. Ebben az évben 282 forintért egy budai polgártól Nyéken vásárolt szőlőt, ő maga is ennek a városnak a polgára volt, s ekkor már felnőtt ember. Apja, Kaproncai Miklós már nem élt. Egy fiútestvére volt, Gergely, aki azonban 1427-ben bekövetkezett haláláig nőtlen maradt. Az oklevelekben előforduló Kaproncai elnevezés az apa származási helyére utalhat, mert forrásaink szerint ilyen nevű birtok sohasem volt a család kezén. Az ország területén több ilyen nevű helység volt, de a legvalószínűbbnek a szlavóniai Kaproncát tartjuk, mert egy mezővárosból könnyebben fel lehetett költözni az ország fővárosába, mint egy jobbágyfaluból. A kérdést azonban semmilyen pozitív adattal sem tudjuk eldönteni. Úgy látszik, az apa jelentős vagyont hagyott utódaira. Ebből a szempontból talán jelentősége van annak, hogy az első forrás épp földvásárlással kapcsolatban említette meg Andrást. Később, 1405-ben 128 forintért szerzett meg egy malmot Tétényen.

3 Ezeknél az összegeknél bizonyára jelentősebb volt az a támogatás, amit rokonai kaptak tőle. Enélkül a segítség nélkül nehezebben szerezhették volna meg a főváros melletti települést, Tétényt. Kaproncai is csak jelentős anyagi áldozatok árán jutott birtokokhoz, amint öccse ezt egy későbbi oklevélben megjegyezte. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy azoknak a kamarai funkcióknak a betöltéséhez, amelyeket a XV. század elején elvállalt, biztosítékul nagyobb tőkére volt szükség, amelynek — legalább az alapjait — az atyai örökség vethette meg. 1

ÁIdásy Antal: Címertan. (A magyar történettudomány kézikönyve. III. 6.). Bp. 1923. 44.; Nyáry Albert: A heraldika vezérfonala. Bp. 1886. 231.; BertényiIván: Kis magyar címertan. Bp. 1983. 38-39.; Fejérpataky László: Magyar czimeres emlékek. (Monumenta Hungáriáé Heraldica). I. Bp. 1901. 17-18.; Fejérpataky László: A harmadik festett armalis Turul 1908. 25. 2 A Zsigmond-kori oklevéltár előmunkálatai. (Fejérpataky László levelező tag április 13-án felolvasott jelentése.) Akadémiai Értesítő, 1891. 422., 434. 3

Budai polgárságára: ZSO. II. 3072. sz., Dl. 64132. stb.; a Kaproncai névre: Dl. 73606., Dl. 64120-, Dl. 64119., Dl. 64133.