Levéltári Közlemények, 54. (1983)

Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Draskóczy István: Kapy András : egy budai polgár pályája a XV. század elején / 149–189. o.

150 Draskóczy István Kaproncai Miklós gyermekei jövőjéről más módon is gondoskodott. Az egyik fiát taníttatta, amire a neve mellett rendszeresen előforduló litteratus jelző utal. Valószínűleg a budai iskolák egyikét látogatta, ahol a város fiataljaival együtt olyan tudást sajátított el, amelyet jól lehetett hasznosítani a polgári, kereskedői életben. Ugyanakkor a litteratus szócska azt is megengedi, hogy olyan gyakorlati jogi tudást is feltételezzünk nála, amely nélkülözhetetlen volt a pénzügyigazgatásban.

4 Az első okleveles említéstől kezdve gyakran kapta meg a magister címzést. Ebből a címből azonban még nem következtethetünk egyértelműen egyetemi tanulmányokra, hisz egyetlen forrás sem tájékoztat bennünket arról, hogy milyen tudományágból kapott mesteri fokozatot. Ebben az esetben a kisebb tanultságot jelző litteratus szócskát sem tették volna ki oly következetesen. Ügy gondoljuk, hogy a magister megjelöléssel azt akarták kifejezni, hogy Kaproncai András ismeretei az átlagos deáki műveltséget meghaladták, s környezetében nagy tekintélynek örvendett.

5 Azokból a szerény adatokból, amelyekből eddigi következtetéseinket próbáltuk levonni, vagyonos budai polgárcsalád képe bontakozik ki előttünk. Az ismert házassági kapcsolatoknak a vizsgálata is ezt a megállapítást támasztja alá, mert ezek az összeköttetések nem különböznek azoktól a házassági szokásoktól, amelyek a szakirodalom szerint a városok vagyonos polgárságát jellemezték.

6 Ez a rokonság adta meg a hátteret András emelkedéséhez. Kaproncai Miklós egyik leányát egy budai polgárhoz, Pálhoz adta nőül. Egy fiuk született, Péter, akit az oklevelek szintén Kaproncainak mondtak, s még egy alkalommal a litteratus jelzőt is odaragasztották a neve mellé.

7 Számunkra azonban sokkal érdekesebbek azok a szálak, amelyek a környék nemeseihez fűzték a családot. Az apa, Miklós egy szomszéd földbirtokos, Tétényi Imre fia, Péter leánytestvérét vette feleségül. A későbbi események azt mutatják, hogy mind a két család számára előnyös volt ez az összeköttetés. így például Tétényit gazdag városi rokonai anyagilag támogatták, hogy a falut megszerezhesse. Péter sem volt hálátlan, hisz nővére gyermekeit is belevétette a települést neki ajándékozó oklevélbe. Sőt, a segítség fejében még külön is juttatott nekik néhány telket itt. A két család szoros 4 A litteratusokra lásd: Kubinyi András: Polgári értelmiség és hivaíalnokrétege Budán és Pesten a Hunyadi- és Jagelló-korban. LK. 1968. 209. skk.; Kubinyi András; A kincstári személyzet a XV. század második felében. (Tanulmányok Budapest múltjából.) Bp. 1957. 35. skk.: Bónis György: Jogtudó értelmiség a Mohács eló'tti Magyarországon. Bp. 1971. passim. 5 Malyusz Elemér a magistemek címzett egyháziakban külföldi egyetemeket járt papokat lát, akik többsége már kanonoki jövedelem birtokában vállalta ezeket a tanulmányokat, ök alkották a magyarországi klérus művelt vezető rétegét. (Mályusz Elemér: Egyházi társadalom a középkori Magyarországon. Bp. 1971. 54. skk.): Ugyanakkor világiak is (nemesek, polgárok egyaránt) viselték ezt a címzést. A központi bíróságok vezető tisztségviselői is gyakran megkapták nevük mellé ezt a szócskát, anélkül, hogy funkciójukat megnevezték volna (Bónis: i. m. passim.) Kurcz Ágnes véleménye szerint a királyi udvar előkelőinek járt ez a megjelölés az Anjou-korban (Kurcz Ágnes: A magyarországi lovagi kultúra kérdései XIII-XIV. sz., Kandidátusi értekezés. Kézirat. Bp. 1975. 80. skk.) Az 1405 utáni oklevelekben a Kapy neve mellett található „magister" szó kamarai működésével magyarázható. 6 Kubinyi 1971. passim., és az itt említett irodalom. 7

ZSO. II. 3035. sz., 3072. sz., 3893. sz., 3858. sz., Dl. 73606., Dl. 60119. Ez a Pál nem azonosítható az 1397-ben szereplő Tétényi Imre fia PáUal, akit magistemek mondtak. (F. X/3.196-97.)