Levéltári Közlemények, 54. (1983)

Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Kállay István: A nemesi közbirtokosság / 101–147. o.

A nemesi közbirtokosság 109 kiváltságolt kúriákkal egyenrangúnak elismert földbirtok megvásárlásával. így létrejött parasztnemesi falvakat ír le Alsó László (Besenyőtelek, Heves m.) és Maksay Ferenc (Szentgál, Zalám.),

47 vagy Degré Alajos.

48 A nemesi községek élén elöljáróság állt, aki - feltehetőleg a katonai hagyományokból következőleg - lehetett hadnagy is. ő az 1836: XX. te. 5. & szerint a kisebb szóbeli perekben, 60 Ft értékhatárig kapott szerepet. A bíró mellett tanácsosok vagy esküdtek álltak, előbbiek a gazdasági ügyekben, utóbbiak az apróbb vétkek ügyében végzett jogszolgáltatásban működtek közre. A nemesi községek szervezetét és jogállását különben 1848-ig nem rendezték.

49 Wenzel határozott különbséget tesz a közbirtok és a nemesi curiák között, amikor a nemesi javak nemeit sorolja. Hangsúlyozza, hogy a nemesi birtok — a nemesi udvartelkek kivételével — szolgál a nagyobb dimenziókban gyakorolt nemesi gazdaság alapjául. Eckhart a birtoktalan nemesekkel csaknem egysorban említi a curialistákat és községeiket. Nem tekinti teljes jogúaknak a predialistákat sem.

50 Hogy mennyire nem azonos a nemesi közbirtokosság és a curialista nemesség, mutatja, hogy a kriványi (Sáros m.) közbirtokosság - amelyben a vezető szerepet a Dessewffyek vitték állandó vitát folytatott a curialista nemesekkel, őket jobbágyként kezelte, majd 1853 után úrbéri pereket folytatott ellenük.

51 * A nemesi közbirtokosságot testületi szervek, valamint az ezek által választott tisztségviselők irányították. Testületi szervek voltak: közgyűlés, kisgyűlés, választmányi ülés, számvizsgáló bizottság, tisztiszék, cenzurális szék. Ezek közül legfőbb, az egész közbirtokosságot átfogó testület a közgyűlés (concursus compossessoratus, congregatio generalis, consessus comportionatorum). Időpontja rendszerint állandó volt. Az abonyi közbirtokosság pl. évente kétszer (Szent * ''Alsó László: A nemesi község hatósága és szervezete. Budapest, 1928. 7. p. Maksay Ferenc: Parasztnemesi gazdálkodás Szentgálon (1700-1838.). Agrártörténeti Szemle 1973:1-4. sz. 15. p. 48 Degré Alajos: A magyar nemesi (curialista) községek szervezete és gazdálkodása 1848 előtt. (Levéltári évkönyv 1.) Szombathely, 1976. 110. p. Ruzsás Lajos a közbirtokosságot a kisnemességgel azonosítja. (A Dunántúl társadalmi fejlődésének fő vonásai 1686-1767. VEAB Értesítő II.) Veszprém, 1976. 7,11. p. 4 * Csizmadia Andor: A magyar közigazgatás fejlődése a XVIII. századtól a tanácsrendszer létrejöttéig. Budapest, 1976. 61—62. p. Alsó: i. m. 7. p. - A curiális községekről Mária Terézia urbáriuma sem intézkedett. so Wenzel: i. m. I. 264, 337. p. Eckhart: i. m. 202, 327. p. A predialistákról bővebben lásd Csizmadia Andor: A szekszárdi prediálisok és utódaik a feudális korban. (In: Tanulmányok Tolna megye történetéből. III.) Szekszárd, 1972. 5-48. p. Uő: A bácsai prediális szék a 17-18. században. (In: Tanulmányok Győr és vidéke történetéhez.) Győr, 1978. s * OL Dessewffy család grófi ága, Processualia, (P 92.) LXXII. B.