Levéltári Közlemények, 53. (1982)
Levéltári Közlemények, 53. (1982) 1. - Sulitková, Ludmila: Az utolsó Árpád-házi uralkodó, III. András kancelláriájának működése és személyzete : Historické študie, XXV., 1981. 175–214 / 35–78. o.
66 Ludmiía Sulitková Antal alkancellárt László titeli prépost követte az alkancellári poszton, ami azt jelenti, hogy az 1291. évi 9. törvény cikkelyben rögzített rendelkezést másodszor is megszegték. Ebben az időszakban ráadásul azt az érdekes jelenséget is megfigyelhetjük, hogy a királyi kancelláriában egyidőben párhuzamosan két alkancellár is működött, minthogy László neve a minden kétséget kizáróan eredeti királyi oklevelek dpm-formulájában már Antal alkancellársága idején is kétszer szerepelt, először 1299 januárjában. Úgy tűnik, hogy az alkancellárok gyors cserélődése, sőt 1299 első hónapjaiban előfordult párhuzamos működése összefüggött azzal, hogy Gergely egykori alkancellár lázadásának következményeként a király szemében ennek a hivatalnak a jelentősége átmenetileg megcsappant. Ennek megfelel az a tény is, hogy az 1298. évi törvény cikkelyek egyáltalán nem említik az alkancellár hatáskörét, és minden jel szerint az alkancellári kompetenciák egy részét a kancellárra ruházták át, legalábbis átmenetileg. 142 László alkancellár is mindössze 1299 végéig szerepelt a királyi oklevelek kizárólagos felelőseként, ezt követően nevével sem kancelláriai, sem pedig egyházi tisztségben nem találkozunk. A fehérvári káptalan László távozása után sem érvényesítette jogát az alkancellári tisztség betöltésére, minthogy a funkciót István, az (erdélyi) gyulafehérvári 143 káptalan főesperese töltötte be. Valószínű, hogy egészen III. András haláláig megmaradt ebben a tisztségében, 144 noha utoljára ebben a minőségében az 1300. szept. 17-i oklevél dpm-formulájában szerepelt. 145 Elképzelhető, hogy azonos a magyar trónon Andrást követő (mint cseh király III.) Vencel azonos nevű alkancellárjával. 146 A királyi kancellária legfőbb vezetője a kancellár volt, akinek funkciója azonban mint az általában szokásos volt - az általunk vizsgált időszakban nagymértékben névleges volt (kivéve talán az 1299. év már említett első felét), 147 minthogy aktívabb részvételét a kancellária irányításában általában magas egyházi méltósága és országos jelentőségű • 141 Az 1298. évi törvény rendelkezése szerint a kancellár a privilégium kiállításáért ugyanolyan összegű díjazásban (1 ezüst márka) részesült, mint az 1291. évi törvény szerint ugyanezen oklevél elkészítése után az alkancellár. Ez utóbbi törvényes rendelkezés szerint a kancellár csak a különösen fontos, aranybullával pecsételt oklevelek kibocsátása után részesült díjazásban — 1 arany vagy 10 ezüstmárka - vö. a 124., 125. és 41. sz. jegyzetekkel. Nehéz eldönteni, hogy az alkancellár és a kancellár munkájának tartalma miként változott meg, minthogy azáltal, hogy a dpm-formula a privilégiumokban továbbra is az alkancellár hatáskörébe tartozott, valószínű, hogy az oklevelek megfelelő kiállításáért mind a szöveg, mind pedig a külalak szempontjából továbbra is az alkancellár tartozott felelősséggel. Az 1299. jól. 28-i oklevél egyúttal arról is tanúskodik, hogy a szokásoknak megfelelően a királyi felségpecsét tipáriumának őrzője is az alkancellár volt. (CAC, 10, 213. sz., Dl 1537/1, 2.) Ez a tény azonban inkább azt az újból elért konszolidált állapotot jelzi, amely ezt a hivatalt 1299 közepétől jellemezte. A bonyolult politikai helyzetet mi sem jellemzi jobban, mint hogy 1299 tavaszi hónapjaiban az államigazgatásban átmenetileg és nem igazán kikristályosodott formában, mégis jól nyomon követhetően egyfajta kettősség, párhuzamosság létezett. így például egy időben két nádor működésének nyomait is feltártuk (Opour és az átmenetileg kegyelemben részesült Csák Máté). 1 * 3 Ma Alba Julia, Románia. 1 **Fejérpataky L.: i. m. 146. 14S CDP, 7, 252. sz., Dl 40 274. 146 CDH, 6/2, 329. III. Vencel a magyarországi oklevelekben László néven szerepel. U1 A kancellárnak ugyancsak jogában állt az aranybulla használata, de erre csak igen ritkán kerülhetett sor (vö. 29. sz. jegyzettel).
