Levéltári Közlemények, 53. (1982)

Levéltári Közlemények, 53. (1982) 1. - Sulitková, Ludmila: Az utolsó Árpád-házi uralkodó, III. András kancelláriájának működése és személyzete : Historické študie, XXV., 1981. 175–214 / 35–78. o.

///. András kancelláriájának működése 63 személyével.

126 Közülük az egyik a fehérvári káptalan örökös jogaként rögzíti az alkancellári poszt betöltését - amely jog, mint azt a továbbiakban részletezzük, távolról sem érvényesült következetesen —, a másik cikkely pedig azoknak az illetékeknek az összegét szabályozza, amelyek a kancellárt és alkancellárt az aranybullával,

12 7 illetve a felségi viaszpecséttel kiállított oklevelek után megillették. Hasonlóképpen az 1298. évi törvény 77-80. számú cikkelye is a királyi kancellária működésének szabályozásában azokról az illetékekről rendelkeztek, amelyeket a kérelmezőknek a birtokjogi ügyleteket, valamint a kancellária által (a korabeli jogi normáknak megfelelően) láttamozott törvényszéki, bírósági ügyeket rögzítő oklevelek kiállításáért a kancellárnak, jegyzőnek és írnoknak (scriptor) kellett fízetniök. Az alkancellár ez esetben nem szerepelt köztük.

128 Jóllehet a fenti rendelkezéseknek pregnáns megfogalmazása folytán minden bizonnyal komoly jelentősége volt a korabeli kancelláriai gyakorlatban, a mi vizsgálódásunk kereteiben azonban csupán az ismeretgyűjtés kiegészítő forrásaként szolgálhatott, hiszen pontosabban nem határozzák meg a királyi kancellária egyes tagjainak beosztását és a hierarchiában elfoglalt helyét. Épp ezért III. András kancelláriájának tevékenységéről az alapvető adatok összegyűjtésében ismét a kancellária által kiállított oklevelek sokoldalú elemzésére hagyatkozunk. Maguknak a királyi okleveleknek az adatai alapján hat jegyző („nótárius" Alexius, Petrus, Michael, Johannes, Nicolaus, Jacobus), kilenc káplán („capellanus", „clericus" Michael, Petrus,

129 Demetrius, Stephanus, Henricus, Marcus, Lukach, Mathias, Achilleus) létezéséről szereztünk tudomást, s végül egy padovai egyetemi diák is név szerint szerepel („Thomas, Scolaris Paduanus"). Bár megnevezésük alapján kétségtelen, hogy a felsoroltak a királyi kancellária tagjai voltak, magukból az oklevelek adataiból tevékenységükről semmit sem tudtunk meg. Csupán az derült ki ezekből, hogy nevezettek tevékenységi köre nem merült ki a kancelláriai ügymenetben, hanem mint művelt személyek a király megbízásából egész sor közjogi funkciót is betöltöttek. A jegyzők leggyakrabban ún. királyi személyként a nemesi ingatlantulajdon átruházása során tűntek fel, de van adat az állami adót szedő jegyzőkről és egyházi intézmény peres ügyeiben kivizsgálóként kiküldött káplánokról is. Érdekes, hogy míg a káplánok földtulajdonára vonatkozó utalásokkal aránylag gyakran találkozhatunk és egyúttal különböző egyházi rangok viselői is voltak (pap, plébános, kanonok, apát), a jegyzőkkel kapcsolatosan hasonló adatokkal nem találkoztunk. ias

Az alkanceliári posztot a XIII. század negyvenes éveitől többször is a székesfehérvári prépost töltötte be, de ennek a szokásnak a törvényesítésére először csak 1291-ben került sor. (Szentpétery: Oklevéltan, 86.) 12 7

Vö. a 29. sz. jegyzettel. 12 * Vö. a továbbiakkal. ' 29

Az azonos nevű jegyzők és káplánok elemzésünk eredményei szerint nem azonos személyek voltak.