Levéltári Közlemények, 53. (1982)

Levéltári Közlemények, 53. (1982) 1. - Sulitková, Ludmila: Az utolsó Árpád-házi uralkodó, III. András kancelláriájának működése és személyzete : Historické študie, XXV., 1981. 175–214 / 35–78. o.

64 Ludmila Sulitková Ha feltételezzük, hogy a név szerint ismert kancelláriai alkalmazottak közül egyik sem azonos azzal a további kilenccel,

130 akinek létezését, s ráadásul kancelláriai tevékenységét is az általunk vizsgált anyag okleveleinek individuális stílusjegyei kimutatására összpontosuló stilisztikai, diplomatikai elemzése révén kimutattuk (négy esetben még grafikai szempontok szerint is sikerült őket azonosítanunk), akkor összesen 25 ismert (azonosított) kancelláriai jegyzőről van tudomásunk. Közülük csupán az egyik név szerint is megnevezett jegyző (Benedictus, episcopus Albe Bulgarice) esetében sikerült felkutatnunk magasabb hierarchikus beosztását, ő ugyanis királyi titkárként működött. Mindezen kívül a paleográfiai elemzés eszközeivel további 23 kancelláriai írnokot is sikerült azonosítanunk (a már említett négy írnokoni kívül, akik egyúttal az általuk leírt szöveg fogalmazói is voltak). S minthogy a III. András nevében kiadott oklevelek komplex diplomatikai elemzése sem tette lehetővé, hogy pontosabban feltárjuk a vázlatok szerzői, a fogalmazók és az oklevélkészítő írnokok

131 közötti munkamegosztást, amely pedig a kiadott oklevelek ilyen nagy számánál kétségkívül szükségszerűen kialakult, a kancelláriai személyzet általunk azonosított 47 tagját összefoglaló megnevezéssel jegyzőkként említjük. Magasabb rangban Benedek állt, aki „comes capelle" volt, és mint királyi titkár a királyi pecsétgyűrű őrzője is egyaránt.

132 A kancelláriai ügymenet tulajdonképpeni irányítói az alkanceüárok voltak, akik a privilégiumok dátum per manus formuláiban a kiadott oklevelek helyességének kizárólagos felelősei voltak, s egyúttal a királyi felségi viaszpecsét tipáriumát is őrizték. Sajnos, az a tény, hogy a III. András királyi kancelláriája által kibocsátott oklevelek általunk elvégzett stilisztikai elemzése kizárta annak lehetőségét, hogy az egyes jegyzők működését az adott időszakban nyomon követhessük, arra kényszerített, hogy tevékenységüket kizárólag a dpm-formulában való említésük alapján vizsgáljuk, jóllehet tudatában vagyunk annak, hogy abban az esetben, ha közülük valamelyiknek a stílusát és írását (esetleg csupán stílusát) diplomatikai elemzéssel sikerült volna azonosítanunk, nagy valószínűséggel feltételezhető, hogy a dpm-formulában való szerepeltetésük nem fedi a királyi kancelláriában ténylegesen eltöltött szolgálati idejüket.

133 13 "Elsősorban a III. András kancelláriájának gyakorlatában meghatározó szerepű kancelláriai stílus már több ízben hangsúlyozott egyértelmű fölénye akadályozott meg bennünket abban, hogy III. András uralkodásának egyes éveire bontva a jegyzőkről az oklevelekben fellelhető szórványos megjegyzéseket az általunk elvégzett stilisztikai elemzés ugyancsak szórványos eredményeivel összevetve, a jegyzők személyét meghatározhassuk. Mert bár az általunk megvizsgált anyag abszolút többsége eredete szerint kancelláriai iromány, a kancellária alkalmazott írnokainak a személyes részesedése stilisztikai szempontból épp az általános kancelláriai stílus meghatározó szerepe miatt megragadhatatlan. 13

' A „scriptor" fogalmát az 1298. évi törvénycikk foglalja magába. Vö. a 125, sz. jegyzettel. 13 % Vö. a 42., 43. és 92. sz. jegyzetekkel. 13 3 Ismeretes, hogy a korábbi évtizedekben a kancelláriai munka irányításában az egyes alkancellárok működésük kezdetén a királyi kancellária gyakorlatában különböző újításokat vezettek be (Szentpétery: Oklevéltan, 86.), amit esetünkben a már említett ok miatt (vö. a 130. sz. jegyzetünkkel) nem tudtunk ellenőrizni.