Levéltári Közlemények, 53. (1982)

Levéltári Közlemények, 53. (1982) 1. - Borsa Iván: A Magyar Országos Levéltár Mohács előtti gyűjteményei, 1882–1982 / 3–19. o.

Az Országos Levéltár Mohács előtti gyűjteményei 5 Kamara archívumába Zágrábból visszakerült levéltári anyaggal, valamint az időközben történt „természetes" növedékkel a gyűjtemény tíz év alatt (1892-re) elérte a 37 ezres számokat, s ez a szám 1934-re már csak 39 442-re nőtt.

5 Az 1934. évi VIII. törvénycikk a Magyar Nemzeti Múzeum levéltúri osztályát egyesítette az Országos Levéltárral. Ez a lényegében pozitív irányú intézkedés a Diplomatikai Levéltár ügyének - akaratlanul és átmenetileg - károsodással is együttjáró stagnálást jelentett. A Magyar Nemzeti Múzeum levéltári osztályán kialakult gyakorlat szerint a Múzeum tulajdonába került — vásárolt vagy ajándékba kapott — mindazokat az iratokat, amelyek nem voltak más, speciális gyűjteménybe (pl. 1848-as gyűjtemény, Kossuth-gyűjtemény, címereslevelek) sorolhatók, az osztály legnagyobb gyűjteményébe, a Törzsanyagba osztották. Ez a gyűjtemény lényegében évrendezett volt, de 1526-ig bezáróan az iratokat, okleveleket hónap és nap szerinti szoros időrendbe sorolták, amely rendben a hónap és a nap nélküliek a megfelelő év végén, az év nélküliek pedig az egyes évszázadok végén helyezkedtek el. Ez a gyakorlat, amely a tulajdonjog hangsúlyozását fontosabbnak tartotta, mint a századok során együtt kialakult levéltári egységek együtt tartását, egy hatalmas időrendbe sorolta egységeit levéltári provenienciájukra való tekintet nélkül. A Törzsanyag Mohács előtti része az egyesítéskor 10 ezernél valamivel több egységet tartalmazott, de ebben a számban nincs benne az azóta is külön kezelt oklevélmásolatok száma. A Magyar Nemzeti Múzeum igen fontos küldetést teljesített mintegy 60 éven át azzal, hogy átvette letétként nemesi és főúri családok főleg feudális kori levéltárait. Minthogy a letétek a letéteményezők tulajdonában maradtak, ezek önállóságát megőrizték és nem osztották egybe több letét iratait, csupán az egykori rendre való tekintet nélkül egyegy letét teljes anyagát évrendezték, amivel a régi rendet ugyan tönkretették, de a Mohács előtti okleveleket, iratokat letétenként összehozták. Minthogy a Diplomatikai Levéltár és a Törzsanyag lényegében azonos funkciót töltött be 60 éven át az Országos Levéltárban, illetve a Magyar Nemzeti Múzeum levéltári osztályán, 1934-ben a két gyűjtemény egyesítése olyan problémát vetett fel, amelyet csak közel másfél évtized elmúltával, az Országos Levéltárat a második világháborúban ért nagy megrázkódtatást követően sikerült megoldani. A probléma lényege az volt, hogy a Diplomatikai Levéltár nehézkes szerkezeténél fogva nem volt alkalmas arra, hogy magába olvassza a Törzsanyagot. Arra sem gondolhatott senki, hogy a magasabb színvonalon bár nehézkes formák között — kezelt Diplomatikai Levéltárat bontsák meg a primitív rendszerű és gyakorlatilag jelzettelen Törzsanyaggal való egyesítés végett. Ugyanakkor gondoskodni kellett a vásárlás és ajándékozás útján az Országos Levéltár tulajdonába került Mohács előtti oklevelek és iratok elhelyezéséről is. A probléma megoldására 1935 derekán kiadott főigazgatói utasítás nem bizonyult életképesnek, végrehajtásának első lépése (szerves levéltári egységeknek a Törzsanyagból való kiemelése) a második világháború végéig nem fejeződött be, így az elgondolás csak terv maradt. Az említett főigazgatói utasításnak a Mohács előtti oklevelek új növedékeinek állománybavételére vonatkozó intézkedéseit sem hajtották végre, hanem a vásárolt és ajándékba kapott okleveleket a hozzájuk tartozó ügyiratokkal együtt a múzeumi osztály 5 Uo. 298-304.