Levéltári Közlemények, 53. (1982)

Levéltári Közlemények, 53. (1982) 1. - Borsa Iván: A Magyar Országos Levéltár Mohács előtti gyűjteményei, 1882–1982 / 3–19. o.

6 Borsa Iván III. emeleti raktárában helyezték el. Ezt a sajátos gyűjteményt a levéltárosok akkoriban „(akta)temető"-nek nevezték el, s a raktár valóban azzá vált, mert az ostrom alatt teljesen kiégett. így a Diplomatikai Levéltár 1934 és 1945 közti gyarapodása mindössze öt darab volt. 6 Az ostrom után évekig tartott a megfeszített iratmentési és raktárrendezési munka, s csak ezt követően kerülhetett sor a Mohács előtti oklevelek problémájának megoldására. A megoldás csak a Pauler—Óváry-féle koncepció következetes alaptételének végrehaj­tásával volt lehetséges, vagyis hogy az Országos Levéltár valamennyi Mohács előtti darab­jának egyetlen gyűjteményben, a Diplomatikai Levéltárban a helye. Minthogy ez a gyűjtemény eredeti mesterkélt rendjével (a legrégibb szöveg keltezése szerinti rend) nem volt alkalmas a mintegy 50 ezer új oklevél befogadására, előbb a 39 447 oklevelet számrendbe kellett rakni azzal az elgondolással, hogy a sorszám szerint történő elhelyezés nem fog korlátot szabni semmiféle növekedésnek, nem bontja szét az együtt bekerült darabokat, sőt az eddig egymástól elválasztottak számottevő része ismét egymás mellé kerül, ahogy egyazon borítékba került az azonos DL-számot viselő eredeti a másolatával, s végül lényegesen meggyorsul az egyes darabok kiemelése. A Pauler-Óváry-féle koncepció korszerűsített változata tehát lehetővé tette az egy­séges Diplomatikai Levéltár továbbfejlesztését, így a gyűjteménybe való besorolásra váró mintegy 50 ezer oklevéllel kapcsolatban el kellett végezni lényegében mindazt a munkát, amit annak idején Óváryék elvégeztek. Ez a munka mintegy négy évig tartott. A Magyar Nemzeti Múzeum levéltári osztályával, továbbá az Országos Levéltár által 1934 és 1952 között átvett valamennyi Mohács előtti irat, oklevél állománybavétele után a Diplo­matikai Levéltárban 94 400 egység volt. Ezt követően fényképek készültek azokról az oklevelekről, amelyek csak mikro­filmen maradtak meg, mert az eredetiek a háborúban elpusztultak vagy elpusztultnak hitték azokat (bashalmi Pongrácz lt.). Ezek a fényképek az eredetivel azonos módon fel­dolgozva kerültek be a Diplomatikai Levéltárba (DL 94 401-97 790). Ilyen jellegű növedék volt 1957-ben a körmendi Batthyány levéltárnak egyes elpusztult darabjairól készült fényképek elhelyezése (DL 104 875-105 151) is, 1959-ben pedig az Ernst-gyűjte­mény ama okleveleinek fényképe, amelyeket a gyűjtemény elárverezésekor nem az Orszá­gos Levéltár vásárolt meg (DL 105 220-105 257). A tudatos fejlesztés eredménye volt a Tabula provinciális Acta post advocatos című állagának átnézésével előkerült Mohács előtti darabok állománybavétele (DL 97 951-98 290 stb.), minthogy az egykori jogi aggályok visszavonhatatlanul elévültek. A belső fejlesztés utolsó lépése Csánki Dezső volt főigazgató hagyatékában ránk maradt oklevelek besorolása volt (DL 107 487—107 646). Az imént említetteken kívül a Diplomatikai Levéltár csupán az Országos Levéltárba újonnan bekerült vagy valamelyik állagból véletlen folytán pótlólag előkerült oklevelek­kel gyarapodott. 7 A legmagasabb DL-szám 1982. január 1-én DL 107 759 volt. 6 Uo, 304-308. 7 Uo. 308-317. - Sajnos, azt is meg kell említeni, hogy a második világháborút lezáró békeszer­ződés végrehajtása során Jugoszláviának vissza kellett adnunk azokat az okleveleket, amelyeket Khuen-Héderváry bán hozatott vissza 1886-ban Budapestre, s még néhány további oklevelet. Cseh­szlovákiának viszont át kellett adnunk a Bárczay család levéltárát, így Mohács előtti okleveleit is. Ezek helyén ma fényképek vannak, így a segédletrendszer zavartalanul használható. /

Next

/
Thumbnails
Contents