Levéltári Közlemények, 53. (1982)

Levéltári Közlemények, 53. (1982) 1. - Sulitková, Ludmila: Az utolsó Árpád-házi uralkodó, III. András kancelláriájának működése és személyzete : Historické študie, XXV., 1981. 175–214 / 35–78. o.

///. András kancelláriájának működése 55 eredményeként mégis sikerült kimutatnunk összesen 10 olyan oklevelet, amelyről többkevesebb valószínűséggel megállapítható, hogy nem a királyi kancelláriában állították ki. összegezésként tehát azt kell elmondanunk az arengát is tartalmazó, illetve az arengát nélkülöző privilégiumokról és a Nos-oklevelekről, amelyekről a fentiekben megállapítottuk, hogy jogi tartalmuk szerint azonos értékűek, miszerint az a törekvésünk, hogy ezeknek az okleveleknek a diplomatikai elemzésével a kancelláriai jegyzők stílusjegyeit azonosítsuk, nem járt a kívánt sikerrel, és azon oklevelek száma, amelyek szerzőit, ill. jegyzőit sikerült azonosítanunk, valóban elenyésző. Ebben a korszakban az individuális stílus úgyszólván azonosíthatatlanná, kimutathatatlanná válik, és a dispositiók elemzése is csupán ahhoz bizonyult elegendőnek, hogy az általános kancelláriai stílust meghatározzuk, ill. elválasszuk a nem kancelláriai eredetű okleveleket. A Nos-oklevelek csoportjában, amelyek egyszerű formai felépítéséből adódóan csupán a dispositiót és promulgatiót használhattuk a stilisztikai elemzés elvégzésére, s ezek abszolút többségében is a sztereotip elemek domináltak, mindössze két oklevelet sikerült azonosítanunk,

9 2 s ezek kiállítását egyértelműen annak a jegyzőnek tulajdoníthatjuk, akit egyébként ebben az egyedüli esetben név szerint is azonosítani tudtunk. Ez a jegyző nem más, mint „Benedictus episcopus Albe Bulgarice,

93 secretarius et comes capelle nostre" — azaz királyi titkár (mindkét említett oklevél készítője, mégpedig grafikai szempontból is), aki a királyi személyzet hierarchiájában fontos helyet foglalt el. Az arenga nélküli privilégiumok esetében az oklevél kiállításában részt vevő jegyzői személyt csak az olyan, szinte szó szerinti szövegazonosság esetén azonosíthattuk, ha az adott okleveleket ugyanaz az írnok írta és az oklevél kedvezményezettje is megegyezett. Mindezek figyelembevételével és ilyen módon a királyi kancellária további két fogalmazójegyzőjét azonosítottuk.

94 Mint azt már említettük, a privilégiumok mindkét típusában a salutatióval kiegészülő adresse, valamint a promulgatio és a corroboratio meglehetősen sztereotip formulák, épp ezért az arengát is tartalmazók esetében a XIII. század utolsó évtizedében a királyi kancellária jegyzői stílusának individuális elemeit legbiztosabban az arengában tudjuk nyomon követni. Az arengás privilégiumok elemzésével stílusuk szerint további hat jegyzőt regisztráltunk. Megjegyzendő, hogy pozitív eredményeink kizárólag a magyarországi viszonyokra jellemző és az arengatípusok közt leggyakrabban előforduló „fidelitas "-jellegű arengát tartalmazó oklevelek vizsgálatából származnak. A más gondolatkör kifejezésére szolgáló arengák esetében nem sikerült azonosítanunk erőteljesebb kancelláriai jegyzői személyiséget, illetve stílust e formula megfogalmazásában, ugyanakkor bizonyítottuk a franciaországi és pápai oklevelek folytatódó hatását a magyarországi 92

Az 1291. júl. 14-i keltezésű oklevél (CD?, 8, 367. sz., Dl 91 134), ill. az 1291. aug. 9-i keltezésű (CDH, 6/1, 135-137., Dl 1321). A két oklevél szerzőjének meghatározása során a döntő tényezők közt szerepelt a vörös gyűrűspecsét alkalmazása is, amelynek tipáriumát - királyi titkári funkciójából adódóan — Benedek őrizte. 9 3 Ma Belgrád, Jugoszlávia. 94 Egyiküket O III 12 sziglával jelöltük, stilisztikai szempontból két oklevél szerzőjeként azonosítottuk: mindkettő 1297-es keltezésű - CDH, 6/2, 83., Dl 688 és CDH, 6/2, 87., Dl 1463. Az O III 34 jelű írnok, aki grafikai és stilisztikai szempontból egyaránt az alábbi 3 oklevél szerzője volt: 1291. júl. 10., CDP, 7, 166. sz., Dl 49 613; 1291. júl. 20., CDP, 7, 179. sz., Dl 49 627; 1291. júl. 20., CDP, 7,180. sz., Dl 49 591.