Levéltári Közlemények, 53. (1982)
Levéltári Közlemények, 53. (1982) 1. - Sulitková, Ludmila: Az utolsó Árpád-házi uralkodó, III. András kancelláriájának működése és személyzete : Historické študie, XXV., 1981. 175–214 / 35–78. o.
56 Ludmila Sulit kova oklevelek formai felépítésének kialakításában, ami nyilvánvalóan a kancelláriai formuláriumok közvetítésével történt. Feltételezzük, hogy ilyen kancelláriai formuláriumot az említett „fidelitas"-típusú arengák némelyikének esetében is alkalmaztak. Jóllehet a XIII. század végi (de a korábbi) időszakra vonatkozóan sem maradtak fenn a királyi kancelláriában használatos formuláriumok, alkalmazásukat mégis egyöntetűen bizonyítottnak tekinthetjük, mégpedig nem csupán az arengák elemzése alapján, hanem a privilégium mindkét típusára, illetve a Nos-oklevelekre egyaránt érvényesen a protocollum és a contextus többi formulájának sablonszerűsége és korlátolt variabilitása alapján is. Ezzel szemben nem sikerült bizonyítanunk a korábbi keltű oklevelek mintaként való felhasználását a III. András nevében kiállított oklevelek megfogalmazásában. S minthogy a fentiekben részletezett, legnagyobb számban előforduló III. András korabeli oklevélfajták elemzése réyén mindössze kilenc erőteljesebb jegyzői személyiséget sikerült azonosítanunk, ül. tevékenységüket különválasztanunk, s közülük is mindössze négy azonosítható minden kétséget kizáróan valamely kancelláriai írnokkal, nyilvánvaló, hogy a vizsgált időszakban a királyi kancellária okleveles gyakorlatában olyan stílus dominált, amelyet általános kancelláriai stílusnak kell neveznünk. Ennek jellemzését fentebb már részletesen áttekintettük, összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy az általunk vizsgált 405 privilégium és Nos-oklevél közül a túlnyomó többség (349) teljes mértékben kancelláriai kibocsátású volt. Ugyanakkor sikerült különválasztanunk 56 olyan kiállítású királyi oklevelet, amelyek esetében a királyi kancelláriában történt kiállítása vagy kérdéses, vagy teljesen kizárt, mégpedig a szóban forgó oklevelek külső és belső jegyeinek vizsgálatából adódó tények, Ül. ezeknek a tartalmi tényezőkkel való egybevetése alapján. Ezeket a problematikus kibocsátású okleveleket további két csoportba oszthatjuk. Az első csoportba az ún. közelebbről nem meghatározott, ül. a félkancelláriainak nevezett oklevelek tartoznak. Közöttük van az alábbi hét érdekes privüégium is: 1292. ápr.2. (?), 9S 1297. jún. II., 96 1297. jún. II., 97 1297. jún. 27., 98 1297. okt. 26., 99 1294. júl. 29. 100 és 1297. (júl. 23. előtt). 101 Ezek esetében az*első ötnél véleményünk szerint az írnok az oklevélnyerő környezetéből kerülhetett ki (veszprémi prépost, esztergomi érsek, pozsonyi klarisszák), ugyanakkor az oklevelek stflusa bizonyosra vehetően kancelláriai jegyzői fogantatású. A hatodik oklevél esetében éppen fordított a helyzet; a királyi kancellária írnoka, mint azt fentebb már említettük, valószínűleg az oklevélnyerő környezetének képviselője által tollba mondott szöveget jegyezte le. Ebben az esetben ugyanis a kedvezményezett az esztergomi káptalan volt, amelynek általunk is megállapított, jól működő kancelláriája felől semmi kétség sem lehet. A királyi kancellária stilisztikai gyakorlatának az utolsóként említett oklevél is megfelel, de az oklevél írnoka * s Keltezése: „quinto nonas április", CDP, 4, 60. sz., VSKA, N et K Béren 12. 9 6 MES, 2,410. sz., OSKA, Lad. 49, f. 1. no 10. 9 'Kiadatlan, MA, Bratislava, Lad. I. no 18. 9 B CDP, 5, 69. sz. VSKA, Csiszár 1. 99 CDH,6/2. 84-85..Dl 1475. 1 00 CDH, 6/1, 306-317., OSKA, Lad. 25. f. 1. no 11. 1 •" CAC, 10,164. sz., Dl 86 886/1, 2.
