Levéltári Közlemények, 53. (1982)

Levéltári Közlemények, 53. (1982) 1. - Sulitková, Ludmila: Az utolsó Árpád-házi uralkodó, III. András kancelláriájának működése és személyzete : Historické študie, XXV., 1981. 175–214 / 35–78. o.

///. András kancelláriájának működése 45 „Omnibus Christi fidelibus presentes litteras (presentem paginam, presens scriptum) inspecturis (intuentibus) salutem in omnium salvatore" az általunk megvizsgált privilégiumok 50%4ban volt megtalálható. Gyakori (21%)volt a II. típus is: „Omnibus Christi fidelibus (tarn presentibus quam futuris) presentes litteras (paginam, scriptum) inspecturis (intuentibus) salutem in dominó sempiternam", és meglehetősen gyakori a III. típus is: „Omnibus (universis) Christi fidelibus (tam presentibus quam futuris) presentes litteras (scriptum, paginam) inspecturis (intuentibus) salutem in salutis largitore (esetenként előfordul az „in filio virginis gloriose" változat is).

53 A salutatióval kiegészülő adresse után azokban a privilégiumokban, amelyekből nem maradt el, az arenga következik. S minthogy az arengák elemzésével Önálló tanulmányban

54 foglalkoztunk, e helyütt csupán ennek a vizsgálatnak az összefoglaló eredményeit soroljuk fel. Az azonos szövegezésű arengák — mégpedig nem csupán bevezető részük - a XIII. század vége felé, tehát amikor az uralkodói oklevelek stilisztikai felépítésében mindinkább az uniformizáltság hódított tért, az oklevelek stilisztikai azonosságának legmegbízhatóbb mutatóit jelentik. III. András uralkodásának kora azonban a mi szempontunkból túlságosan rövid volt ahhoz, hogy minden esetben sikeresen meg tudjuk válaszolni a kérdést, vajon az azonosságot a formulárium használata vagy egy jegyző-fogalmazó működése okozta, eredményezte-e. Leggyakrabban a „fidelitas"-típusú arenga fordult elő, amely a hűséges szolgálatok megjutalmazására helyezte a hangsúlyt. Érdekesnek tűnhet az a megállapításunk is, hogy csekély kivételtől eltekintve ez a típusú arenga a minden kétséget kizáróan kancelláriai kiállítású oklevelekben található. Ha a továbbiakban mérlegeljük azt a körülményt, hogy a régebbi, XIII. századi keletű uralkodói oklevelekben a „fidelitas"-témakörre vonatkozó arengák más formában készültek, mint amilyet III. András kancelláriájában készítettek, és hogy a szélesebb európai méretekben megvizsgált összehasonlító anyagban mindössze két esetben bukkantunk csekély mértékű egyezésre, azonosságra, s azokra is csupán az arenga bevezető részében (incipit), mindez még inkább megerősíti azt az ismert tényt, hogy ez az arenga-típus a XIII. század végének magyarországi viszonyaiból kisarjadt sajátosság volt,

55 különösen, ha azt is tudjuk, hogy ez a típus hozzávetőleg kétszer olyan gyakran fordult elő, mint az általunk vizsgált XIII. század végi egyéb típusú arenga. Gyakorisága kétségkívül a maga módján bizonyos politikumot is kifejezett. Az uralkodói kancellária jegyzői az ilyen arenga megfogalmazásában az idegen példáktól függetlenül tanúbizonyságot adhattak saját stilisztikai leleméS3

A salutatióval összekapcsolódó inscriptio eme típusánál hat esetben kimaradt a „Christi fidelibus" formula, egyszer az oklevélnyeró' környezetében készült oklevélben, az 1293. febr. 1-én kelt privilégiumban, MES, 2. 339, sz., OSKA, Lad. 27. f. 1. no 7. s

*Sulitková-Vavtinová, L.: Les préambules dans les actes d'André III. Fólia diplomatica, 2, 1976, 87-102. S5

Kurz, A.: Arenga und Narratio ungarischen Urkunden des 13. Jahrhunderts, Mitteilungen des Instituts für österreichische Geschichtsforschung, 70, 1962, 338—340. - Kalesná, J.: Arengy v listinách Belu IV - (IV. Béla okleveleinek arengái), egyetemi szakdolgozat a pozsonyi Komensky Egyetem Bölcsészkarán, 1972/1973. kézirat, 18-19. - Kurz ezt a jelenséget összefüggésbe hozza a tatárjárással és a IV. Béla idején kirobbant pártharcokkal, belső viszályokkal. - Azonos okok nevezetesen a nemesi családok széthúzó törekvései, illetve a királynak az a törekvése, hogy köztük híveket szerezzen - motiválták az ilyen típusú arengával ellátott privilégiumok kibocsátását III. András idejében is.