Levéltári Közlemények, 53. (1982)

Levéltári Közlemények, 53. (1982) 1. - Sulitková, Ludmila: Az utolsó Árpád-házi uralkodó, III. András kancelláriájának működése és személyzete : Historické študie, XXV., 1981. 175–214 / 35–78. o.

///. András kancelláriájának működése 39 gyakori oklevéltípusokra jellemző, mint a mandátumok és a Nos-típusú oklevelek,

17 amelyek külalakjára kevesebb gondot fordítottak.

18 Ugyanígy az ünnepélyes kiállításra való törekvés háttérbe szorulása figyelhető meg az arengát tartalmazó és az arenga nélküli privilégiumok esetében is.

19 Csak néhány esetben találunk díszes iniciálékat, és ugyancsak elmarad az oklevelek első sorainak — elsősorban az intitulatiónak — úgynevezett hosszított betűkkel való megkülönböztetése. Ezen oklevelek írásának jellege főként az egyes betűk erőteljesebb megrajzoltságában tér el a többi hétköznapi oklevéltípusétól. Az általunk megvizsgált eredeti oklevelek írására jellemző jegyek közül mindenekelőtt a v és a tirói et gömbölyded hajszálvonásait, az úgynevezett „elefántormány" típusú vonalakat kell megemlítenünk. A tipikus jelenségek közé tartozik továbbá az unciális d következetes használata, s hasonlóképpen - néhány kivételtől eltekintve - a szóvégi kerek s alkalmazása. Két változata van az a betűnek. Többnyire két hurokkal (kettős hassal) írták, de előfordul, hogy az egyik hurok (has) egészen a szár végéig ér, ilyenkor a szár kiegyenesedik és így ritka esetben egy hurokkal (egy hassal) írott változat is előfordul. Minthogy azonban az írás általános jellemzői nem szorították terjesen háttérbe az egyes írnokok sajátos betűhasználatát, az oklevelek szövegének grafikai megjelenítésében felfedezhető különbségeket részletes vizsgálat tárgyává tettük. A jelzett 288 eredeti oklevél paleográfiai vizsgálata alapján összesen 201 kéz jelenlétét, munkáját sikerült regisztrálnunk.

20 Közülük mindössze 27-ről állíthatjuk teljes bizonysággal, hogy a kancelláriához tartoztak,

21 másrészt hat írnok esetében egyöntetűen bizonyítható, hogy az oklevélnyerő környezetéből származtak. Grafikai szempontok alapján tehát 98 oklevélről (kb. 30%-a ez az általunk vizsgált eredeti okleveleknek) sikerült megállapítanunk, hogy 17

Vö, 12. sz. jegyzettel. "Valószínűleg ilyen kevésbé gondos kiállítást feltételezhetünk memoriálisok esetében is, minthogy azonban az, általunk megvizsgált anyagban mindössze egy maradt fenn eredetiben - 1299. júl. 8. kiadatlan, Dl 58 437 -, annak külalakja nem lehet mérvadó az általánosításhoz. A vizsgált anyagban levelet, tehát egy ugyancsak hétköznapi formájú iratot nem találtunk. 19

Ezt a terminológiai megjelölést szándékosan választottuk, szemben az egyszerű és ünnepélyes privilégiumokkal, amelyek megkülönböztetésére körülbelül II. András uralkodásának közepe táján került sor. - Szentpétery; Oklevéltan, 98. Az általunk vizsgált anyagban mindkét privilégiumtípus teljes mértékben azonos stilizáltságú, a megkülönböztető' jegy egyedül épp az arenga, ámde néhány szórványos esetben, amikor a privilégiumban a tisztségviselőket is felsorolják (ld. az alábbiakban) érdektelenné válik, hogy a privilégiumban van-e arenga vagy nincs. 20 Ez a szám aránytalanul magasnak tűnik, ugyanakkor azt is figyelembe kell vennünk, hogy az általunk összegyűjtött, III. András által kibocsátott összes oklevél számához képest az eredetiben fennmaradtak száma mindössze 46%, s épp ezért jogosan feltételezhető, hogy amennyiben a hiányzó 54% is eredetiben állna rendelkezésünkre, a paleográfiai elemzés sok tekintetben egészen más eredményekre vezethetne. Ugyancsak nagy a valószínűsége annak is, hogy a királyi kancelláriában foglalkoztatott írnokok némelyike egyúttal a királyné, valamint más országos hivatalnok kancelláriájának is alkalmazottja lehetett (vö. a 103. sz. jegyzettel), ugyanakkor sok volt köztük az alkalmi ónok is. 21

A minden kétséget kizáróan kancelláriai alkalmazásban levő írnokok száma viszont szemben a regisztrált kezek számával kevésnek tűnik, és mint az további magyarázatunkból kitűnik, nem áll összhangban az általunk vizsgált oklevelek stilisztikai vizsgálatának eredményeivel, amelyből kitűnik (vö. 123. sz. jegyzetünkkel), hogy az uralkodói oklevelek túlnyomó többsége stilisztikai szempontból kancelláriai származású. Abban az esetben azonban, ha az oklevelet olyan kéz írta, amelyet csak egyszer sikerült azonosítani (mégha stilisztikailag kancelláriai eredetű volna is), nem lehet származását teljes felelősséggel meghatározni, hiszen az illető írnok esetleg az oklevélnyerő környezetéből is származhatott. /