Levéltári Közlemények, 53. (1982)

Levéltári Közlemények, 53. (1982) 1. - Sulitková, Ludmila: Az utolsó Árpád-házi uralkodó, III. András kancelláriájának működése és személyzete : Historické študie, XXV., 1981. 175–214 / 35–78. o.

38 Ludmila Sulit kova jellegű vizsgálódásaink eredményeit felvázoljuk. Lássuk előbb az oklevelek külső jellemzőit, amelyek természetesen csupán az eredetiben is fennmaradt 288 oklevélre vonatkozhatnak. Az oklevelek anyaga Az oklevelek anyaga kizárólag az úgynevezett közép-európai kikészítésű pergamen, amelynek mindkét lapját egyenletesen dolgozták ki. Az alapanyag tartóssága nem csupán az oklevelek különböző formái közt mutat eltérést, hanem például a privilégiumok csoportján belül is, amelyben a leggyakrabban használt közepes vastagságú pergamen mellett egyaránt előfordult a nagyon vastag és hajlíthatatlan, illetve a nagyon finom pergamen is. A gyöngébb pergament elsősorban a kevésbé díszített oklevélformák készítése során használták, mint például a memoriálisok, mandátumok és a Nos-típusú oklevelek

12 esetében, ugyanakkor ez utóbbiakat gyakran közepes vastagságú pergamenre írták; alakjuk lényegesen kisebb, mint a privilégiumoké. A pergamen felületét igyekeztek kihasznáni; az írássorok sűrűek és a pergamen két széléig érnek. Ezzel szemben a kizárólag a pergamen oldalára hosszában írott privilégiumok (charta recta) esetében mindkét oldalon széles lapszél (margó) maradt, s ráadásul a lap alját az oklevélre függesztett pecsét számára vissza is hajtották (plica). A tinta és a vonalazás Az eredeti oklevelek tintája barna

13 és fekete. A privilégiumok és a Nos-típusú oklevelek többségénél valószínűnek látszik a vak vonalazás, s úgy tűnik, hogy hasonlóképpen vonalazták a mandátumokat is.

14 Az írás A megvizsgált eredeti oklevelek

15 diplomatikai félkurzív betűtípussal készültek.

16 A betűk kölcsönösen kapcsolódtak egymáshoz, jóllehet megfigyelhető az egyes betűk önálló, különálló írásának tendenciája is. A betűk következetes egybeírása elsősorban a 12 A Nos-kezdetű oklevelek formája, (amely a személyes névmás többes szám 1. személyével kezdődő oklevelet jelenti) csak IV. Béla uralkodásának második felében terjedt el. L. Szentpétery: Oklevéltan, 99. 13 A szín a fakulás intenzitásától függ. 14 Annak a kevés mandátumnak, amely eredetiben fennmaradt, többségénél egyenesen rendezett sorokkal találkozunk és csak némelyiknek a vonalvezetése szabálytalan. 1 s Minthogy általában az általunk vizsgált eredeti oklevelek írása megegyezik a korabeli cseh uralkodói kancelláriában használatos írással, tanulmányunkban a P. Spunar által a XIII. és XIV. század eleji cseh diplomatikai anyag elemzése alapján bevezetett terminus technicust használjuk, már csak azért is, mert a korabeli magyarországi anyagról hasonló paleográfiai jellegű tanulmány mindez ideig nem jelent meg. Spunar, P.: Genese fceské bastardy a její vztah k ceskym prvotiskum (A cseh bastard eredete és kapcsolata az első cseh ősnyomtatványokhoz), Listy filologické, 3. (78) évf. 1955, 1. füzet, 37. 16 Kivételt csupán az 1297-ben (júl. 23. előtt) kiadott oklevél két egyenértékű eredetije jelent (CAC, 10, 164. sz.), amelyet Márton alországbíró számára adtak ki, s amelynek írása rendkívül kalligrafikus, az egyes betűk gondosan megrajzoltak és árnyaltak, a kapcsolásnak csak halvány jegyei észlelhetők. Az írás jellege összességében inkább a könyvírásra emlékeztet (jelzete: Dl 86 886/1, 2).