Levéltári Közlemények, 53. (1982)

Levéltári Közlemények, 53. (1982) 2. - IRODALOM - Komjáthy Miklós: Hervay, Ferenc L., 800 Jahre Abtei Zirc: 1182–1982. Ein kurzer historischer Überblick. (In: Analecta Cisterciensia. Annus XXXVIII–1982. Roma, Fasc. 1.). Die Geschwister der Heiligen Hedwig in Ungarn. (In: Archiv für schlesische Kirchengeschichte. Band 40. Hildesheim, 1982 / 311–313. o.

312 Irodalom kéken alapuló - házasság nemcsak András, aki nem akármilyen családi miliőbe került, de egész Magyarország életére döntő befolyással volt. Hervay tanulmányának egyik legnagyobb értéke, hogy nem tekervényes fejtegetések során, hanem magukra az eredeti forrásokra építve, mutatja ki, hogy Gertrúd családjának erkölcsi tekintetben egymástól olyannyira különböző tagjai mily azonosak voltak nem etikai karakterükben. Gertrúd fivérének, de magának Gertrúdnak is rosszra irányuló akaratereje, céltudatossága történetformáló tényezővé vált a XIII. századi Magyarország életében. Nem érdektelen Hervay hármas tagolású tanulmányának eredményeivel kapcsolatban utalni a fél évszázad előtti Magyar Történet Hóman Bálint által rajzolt András-képére. Valamint talán az sem lesz egészen érdektelen, ha a két szerző megállapításainak egybevetéséhez néhány megjegyzést fűzök. A Magyar Történet javarészt az átértékelések korában és jegyében íródott. A középkori rész szerzője szinte kedvtelve retusálta a korábbi történetírók András-portréját. Az akaratgyenge, erősen befolyásolható uralkodóból, Hóman előadásában, ha könnyelmű, de koncepciózus, tervszerűen politizáló király lett. Kortársai és a későbbi történetírás által céltalannak tartott hadjáratai, házasságpolitikája, főképp hatalmas birtokadományai mögött Hóman a kor követelményeivel számoló államférfi alakját pillantotta meg. Hervay nál, már tárgy választása következtében is, kissé háttérben marad András személye. A társadalom-, gazdaságtörténelmi motivációt tanulmányában, ha nem is helyettesíti, de szerencsésen egészíti ki, már ami András feleségét s annak családját illeti, a forrásokból kikövetkeztethető lélektani magyarázat. András - s ezt én teszem hozzá —, mint általában a gyors felfogású emberek, mindazzal, amit intellektuálisan magáévá tett, azonnal azonosult is. A király férfias keménységű felesége és testvérei, a két gyenge erkölcsű főpap célratörésében, akaraterejében megkapta azt a lökő erőt, amely a maga puha egyéniségéből hiányzott, amely azonban szükséges volt a már jócskán elavult, társadalmi-gazdasági viszonyok felszámolásához. A nagy birtokadományok csak a fejlődés távolabbi perspektívájában voltak előremutató, történetformáló erők, de az adott pillanatban a testvérharcok által amúgy is megbolygatott társadalomban csak az elégedetlenséget növelték. András, nyilván, Gertrúd kívánságára fogadta országába két testvérét, előbb Berchtold bambergi prépostot, majd Ekbertet, a bambergi püspököt. Ismeretes, hogy a püspök házában gyilkolták meg Sváb Fülöp királyt. Ekbert később a Szepességben kapott birtokokat. A kor sajátos vonásainak felvillantása szempontjából nem érdektelen az a küzdelem sem, amelyet András, ül. Gertrúd III. Ince pápával folytatott Berchtold kalocsai érsekként való elismertetéséért. Az erőszakos fellépésnek nem engedő pápa a salzburgi érsekkel vizsgáltatta meg, alkalmas-e Berchtold a palliumra? A vizsgálat során kiderült, hogy Gertrúd fivére csak 25 éves, holott a kánonjog, azon az alapon, hogy Jézus 30 éves korában kezdett el tanítani, a püspöki méltóságra jutást betöltött 30 évhez kötötte. A pápa végül is engedett András és Gertrúd sürgetésének s bíboros legátusával érsekké szenteltette Berchtoldot. Andrásnak a pápa még egy év múlva is szemére hányta, amikor a magyar király másik sógora, a királygyilkosság gyanújába keveredett Ekbert bambergi püspök érdekében is közbenjárt nála, hogy túlságosan is befolyásolta Berchtold ügyében. Keserűen írta: tanítómesterek tanítómesterévé tette azt, aki a tanítványok tanítványa sem lehetett volna. Berchtold Vicenzába ment tanulni, ahol azonban dicstelenül élte világát, holott hazájában, a pápa szerint, feltűnés nélkül pótolhatta volna tudása elemi hiányait. Berchtold végül is visszajött Magyarországba, ahol közben sógora magas világi méltóságokra emelte. A palliumot azonban csak harmincadik életévének betöltése után nyerte el. Ber eh tóidnak és Ekbertnek s a velük jött németeknek túlzott pártfogása, amely András király amúgy is bőkezű birtokadományai, királyi kegynyüvánításai közül is feltűnően kimagaslott, egyre fokozta a magyarok eüenszenvét a merániak ellen. A mind elviselhetetlenebbnek tűnő helyzetben, annak megváltoztatására, összeesküvés terve bontakozott ki. Ahogy az egykorú német krónikás írja, ,,in ódium Theutonicorum". Az alaposan előkészített összeesküvésnek esett áldozatul Gertrúd királyné, a korabeli nekrológiumok tanúsága szerint 1213. szeptember 28-án. Mégpedig abból következtethetően, hogy a püisi cisztercita apátságban temették el, minden bizonnyal, Buda és Esztergom közt, valahol a püisi erdőkben. Gerevich László ásatásai során a püisszentkereszti kolostorban tucatnyi színes, aranyozott homokkő darabra találtak, amelyek alkalmasint Gertrúd síremlékének maradványai. Gerevich szerint a síremléket a francia építész, Villard de Honnecourt készítette, akinek albumában a síremléktöredékeken látható rajzokkal meglepő hasonlóságot mutató vázlatok vannak.