Levéltári Közlemények, 53. (1982)

Levéltári Közlemények, 53. (1982) 2. - IRODALOM - Buzási János: Ember Győző: Levéltári terminológiai lexikon. Bp., 1982 / 305–307. o.

Irodalom 307 esetleg másként látják, jól el lehet rajta vitatkozni. Legfontosabb azonban az, hogy a fogalom rendszerbeli helye, a kifejezések szövegkörnyezete a más fogalmakkal való kapcsolatokat lehetőleg minél tökéletesebben érzékeltesse. Ennek a követelménynek pedig a lexikon messzemenően eleget tesz. A lexikon cikkei a következő részekből állnak: rendszám, szakkifejezés, definíció és (legtöbb esetben) magyarázat. A kövér betűvel szedett rendszámtól és szakkifejezéstől gondolatjel választja el a definíciót, amely a fogalom szabatos tartalmi meghatározását adja. A definíció mindig csak a cikk első bekezdésére terjed, így végül is elkülönül a magyarázattól. Bizonyára megkönnyítette volna azonban a lexikon használatát a definíció és a magyarázat szembetűnőbb nyomdatechnikai megkülönböztetése. Az ugyanazon fogalom meghatározására szolgáló különböző kifejezések (szinonimák) és a különböző fogalmak meghatározására szolgáló azonos kifejezések (homonimák) közlése módjában a lexikon eltér attól az általános gyakorlattól, hogy valamely fogalomra általánosan elfogadott, érvényes kifejezésnél közlik a fogalom • meghatározását, a többi azonos tartalmú, de valamilyen okból (elavult, pongyola, téves stb.) legalábbis nem ajánlott kifejezés után egyszerű utalás áll az elfogadott kifejezésre. Pl. Szfragisztika, lásd Pecséttan. Vagy Szigillográfia, lásd Pecséttan. A lexikon a nem ajánlott szinonimákat a magyarázatban közli: „A pecséttant szigillográfiának is nevezik." A szakmai szóhasználat fejlődési irányait érzékelteti a lexikon azzal, hogy sok szinonimát egymás mellett, majdnem egyenrangú kifejezésekként közöl. Pl. pecséttan - vagy szfragisztika levéltári forrástudomány, amely ..." A közlés módjából szemmel látható, hogy az első helyen közölt kifejezés korszerűbb, egyre inkább teret hódít, de a második is általánosan elfogadott és mindenki számára érthető. A homonimák esetében egyazon kifejezésnek természetszerűleg annyi definíciója van, ahány jelentése. Lévén a legtöbb terminológiai szótár alaprendszere betűrendes, nem okoz nehézséget, hogy a többjelentésű kifejezést egy helyütt, összes definícióival együtt közölje. A terminológiai lexikon logikai rendszerében ez nem valósítható meg, ezért a lexikon a homonimákat annyi helyen közli, ahány jelentésük van. A lexikon különleges értéke a levéltári tevékenységi kategóriák szerint, a lexikon alapszerkezetének megfelelően tagolt bibliográfia, amely, mint a szerző is mondja, nem a teljesség igényével készült, nem a levéltári irodalom bibliográfiáját kívánja adni, hanem a lexikonhoz készült „azzal a céllal, hogy a lexikon használóit a magyar levéltár tani irodalom jelentősebb műveiről tájékoztassa". Már tagolásából is nyilvánvaló ennek a tájékoztatásnak a célja: elősegíteni a fogalmak további, elmélyültebb tanulmányozását, megértését, a szakkifejezések, a szakmai nyelv helyes alkalmazását. Ebből a szemszögből nézve a bibliográfiát, amelyet a cikkek magyarázó részei meghosszabbításának lehet tekinteni, érthetővé válik, miért ékelődött a szisztematikus és a betűrendes rész közé, ami egyébként nem lenne logikus. A lexikon végén foglal helyet a címszavak betűrendes mutatója, amely az egyes címszavak rendszámára utal. A mutató minden keresési szempontnak megfelel. Különleges értéke, és ebben minden jövőbeli mutatózás számára követendő példa, hogy a címszavakat tökéletesen permutálja, vagyis a többtagú címszavakat minden releváns tagjuk betűrendbeli helyén feltünteti. Bármilyen értelmes formában jusson eszébe valakinek egy levéltári fogalom, a mutatóban, annak alapján pedig a lexikon szisztematikus részében gyorsan megtalálja. Első pillantásra úgy látszik, mintha a címszavak permutálása nemcsak tökéletes, hanem végletes volna, mintha a többtagú címszavak irreleváns tagjaira is kiterjedne. Közelebbről nézve azonban kiderül, hogy a túlságosan általánosnak látszó címszó valójában nagyon is levéltárspecifikus. Például, az Anyag címszó csakis és kizárólag levéltári jelentéseivel kapcsolatban fordul elő. Másrészt az „anyag" szóhoz a mutató egy csokorba gyűjti annak összes speciálisan levéltári jelentéseit. Régen várt kézikönyvet kapott a magyar levéltáros szakma a Levéltári terminológiai lexikon-ban. Érte a köszönetet sokféleképpen lehet kifejezni. A köszönetnyilvánításnak leginkább meggyőző módja az lenne, hogy a jövőben az eddiginél jobban értenénk egymás nyelvét, meg az, ha a mű nem maradna folytatás nélkül, a terminológia korszerűsítése és rendszeres karbantartása magától értetődő természetességgel folyna. Buzási János