Levéltári Közlemények, 53. (1982)

Levéltári Közlemények, 53. (1982) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Lőrincz Zsuzsa: Adatok a Heinrich Brüning-kormány tevékenységéhez / 265–293. o.

288 Lőrincz Zsuzsa Erősen befolyásolta Brüning magatartását az is, hogy már pusztán az a bizonytalanság, amely a szükségrendelet ellen intézett roham nyomán támadt, a külföldi hitelek sorozatos felmondására vezetett, aminek következtében a birodalmi bank devizakészlete rövid két hét leforgása alatt több mint egy milliárddal csökkent. Kérdésessé vált továbbá, vajon a német bankoktól megkapja-e a kormány azt a 250 milliós rövid lejáratú hitelt, amely nélkül a birodalom június végi kifizetéseit nem teljesíthette volna. Végül döntők voltak a kancellár elhatározásánál külpolitikai tekintetek, amennyiben a német reparációs terhek enyhítése érdekében bevezetett akciója szempontjából katasztrofálisnak tartotta volna, hogy a törvényhozás ennek az akciójának ütőkártyáját, a szükségrendelet eltorzítsa, vagy épp hatályon kívül helyezze. Nem lehet tagadni, hogy Brüning újabb sikerét saját erélyén és hajthatatlanságán kívül mindenekelőtt a szociáldemokraták belátó magatartásának köszönheti, bár erre persze ezúttal is az a félelem volt elsősorban befolyással, hogy Brüninget lemondása után jobboldali kormány követheti. Ez azonban mitsem változtat azon, hogy a szociáldemokraták ismét nem alaptalanul tetszelegnek „a haza megmentoinek" szerepében, s kormánykörökben is egyre növekedő elismerést nyilvánítanak a szociáldemokratákkal szemben. Kétségtelen az is, hogy a most történtek Brüninget újabb lépéssel hozták közelebb a szociáldemokráciához. Ugyanilyen mértékben távolították el viszont a legújabb események a kancellárt a szélső jobboldaltól. Azok a tárgyalások is, amelyeknek célja - mint a bekezdésben idézett legutóbbi jelentésemben említettem - egy a centrumtól a nemzeti szocialistákig terjedő jobboldali kooperáció megalakítása volt, most meghiúsultak, s a néppárt vezére, Dingeldey, aki egyébként egyik legtevékenyebb szorgalmazója volt ezeknek a tárgyalásoknak, maga jelentette ki a napokban, hogy „a pártok jelenleg új kormánytöbbség alakítására képtelenek. Később - tette hozzá Dingeldey —, amikor a politikai légkör megtisztul a gyűlölettől, súlyos ítéletet kell majd hozni az ún. nemzeti ellenzék fölött, amely Brüningtől a külföldi ellenfelekkel folytatott sorsdöntő küzdelmében minden segítséget megtagadott". Ha a szükségrendelet megmentése, s a birodalmi gyűlés összehívásának elkerülése nagy belpolitikai siker is Brüning számára, fenyegető gondja marad továbbra is a radikális pártok agitációja, amelynek a szükségrendelet kemény intézkedései csak további tápot adnak a lakosság körében. Különösen a kommunista mozgalom terjedését nézik mértékadó tényezők nagy aggodalommal, s így teljesen érthető, hogy a kormány, amely az őt támogató pártok követeléseinek mereven ellenállott, most mégis két olyan módosítást vett tervbe a szükségrendeleten, amelyek a felforgatás veszedelmét hivatottak csökkenteni. Egyik a rendőrségnek, valamint - századosi rangig - a hadsereg tagjainak mentesítése az újabb fizetéscsökkenéstől, hogy így ezek anyagi jólétükön keresztül még eró'sebben kötve érezzék magukat a mai rendszerhez, a másik intézkedés pedig, hogy a fiatalkorúak (21 éves korig) tovább is részesedjenek a munkanélküli segélyben, nehogy az amúgy is legkönnyebben hozzáférhető fiatal munkásság még szélesebb rétegeiben vesse magát a felforgatók karjaiba. Hoover moratórium •javaslata most természetesen teljesen magára vonta az érdeklődést, s háttérbe szorította a birodalom égető belpolitikai problémáit. A harc azonban tovább áll, egyik fronton a jobboldal és a szociáldemokraták, a másik fronton a mai rend hívei és a felforgatok között. Ennek a küzdelemnek további, egyelőre egészen bizonytalan kimenetele pedig ma mindenekelőtt attól függ, vajon a birodalom válságos pénzügyi és gazdasági helyzetének javulása, amit Brüning annyi eréllyel és bölcsességgel igyekszik megvalósítani, idejében áll-e be, s hoz-e érezhető enyhülést a mai nyomasztó viszonyok hatása alatt egyre jobban a radikális izgatás prédájává váló széles néprétegeknek. OL (K 63.) Küm Pol 1931 21\1 2781