Levéltári Közlemények, 53. (1982)

Levéltári Közlemények, 53. (1982) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Lőrincz Zsuzsa: Adatok a Heinrich Brüning-kormány tevékenységéhez / 265–293. o.

Adatok a Heinrich Brüning-kormány tevékenységéhez 289 8. Kánya Kálmán berlini magyar követ jelentése a külügyminiszternek a nemzeti szocialista pártban bekövetkezett szakadásról 1930, július 12. \ 96/pol A német politikai szélsőjobboldalnak az utóbbi esztendó'ben oly jelentékeny agitatorikus sikereket elért pártja, a nemzeti szocialista párt sem kerülhette most el a német politikai mozgalmaknak tradicionális sorsát, a pártszakadást. A párt északnémetországi csoportjának egyresze, a mozgalom egyik legszámottevőbb, s egyúttal legradikálisabb teoretikusának, az egyébként müncheni származású Dr. Otto Strassernek vezetésével, mint „Revolutionäre National-Sozialistische Partei" kivált a pártból. A szakadás tulajdonképpeni okai a párt programatikus és agitatorikus alapjában gyökereznek. A nemzeti szocialista mozgalom 25 pontba foglalt s egyre újabb kommentárokkal kiszélesített programjának főbb alapelvei a következők: A mai államnak az individuális- és osztályönzést istápoló rendszerével szemben egy nagyobb felelősség- és közösségérzeten, aktív nacionalizmuson alapuló új „Volksstaat"-nak, a nemzeti szocialista ideológiban immár szállóigévé vált „Drittes Reich"-nek a megteremtése. Az államforma kérdésében a párt semleges, a régi rezsim restaurációját azonban ellenzi. A jövendő állam struktúrája faji, „völkisch", amelyben idegen fajtájúak (zsidók) nem állampolgári jog, hanem csak „idegenjog" alapján élhetnek. Az új állam a szellemi és testi dolgozók állama legyen, amelyben a föld közcélra kisajátítható, a mammutüzemek és vállalatok szocializálódnak, a munka nélkül élvezett jövedelem minimumra korlátozódik. A római jognak a materialista világrendet szolgáló rendszerét az új államban a közösség érdekeit hathatósabban szolgáló német jogrendszernek (deutsches Gemeinrecht) kell felváltania. Pozitív keresztény világnézet, felekezethez való kötöttség nélkül. Kétségtelen, hogy mindenekelőtt az erőteljes nacionalizmus, az antiszemitizmus, főként pedig a radikális, sok tekintetben a mai gyakorlati szociáldemokrata programon is túllicitáló gazdasági irányelvek voltak a legalkalmasabbak a széles néprétegek megnyerésére. Hitler azonban utóbbi időben ép a gazdasági programnak néhány legradikálisabb pontját, mint a kisajátítás és a szocializálás elvét kényszerült visszavonni vagy legalább korlátozni, hogy a mozgalmát jelentékeny összegekkel támogató nagyipari és agrárius körök rokonszenvét továbbra is megőrizhesse. Részben Hitlernek ez a magatartása, részben az a körülmény, hogy a párt ideológiai alapja a párt gyakorlati tevékenységében egyre jobban háttérbe szorult az agitatorikus módszer, vagyis a demagóg frázisok, a szervezet formális kiépítése, a külső erőszak eszközei mögött, vezetett most ama szélsőséges szárny kiválására, amely féltve őrizte, sőt radikalizmusukban egyre jobban kiépíteni igyekezett a párt „szocialista" elveit és az utóbbi időben mindinkább háttérbe szoruló „forradalmi" jellegét. Az új párt egyelőre csak szerény eszközökkel rendelkezik. Legjelentékenyebb materiális eszköze Otto Strasser napilapja, a „Der Nationale Sozialist", míg a pártsajtó nagyrésze, a mintaszerűen felépített pártszervezet, s főként a pénz Hitler kezében marad, Dr. Goebbels vezetésével pedig mögötte áll továbbra is az északnémetországi, illetőleg a berlini hívek nagyrésze, sőt egyelőre maga Gregor Strasser birodalmi gyűlési képviselő, Otto Strasser fivére is. A szakadás bizonyos mértékben megnyugtatóan hathat a polgári jobboldalnak arra a részére, amely mindig bizonyos rokonszenvvel támogatta ugyan a nemzeti szociahstákat, legutóbb azonban növekedő bizalmatlansággal nézte, hogy a párton belül Hitler mérsékletével szemben egyre jobban erősödik a szociális radikalizmus, és hogy a párt — a polgári jobboldal várakozása ellenére - radikális jelszavaival sem annyira a marxista pártok, mint inkább a polgári politika táborából nyeri újabb követőit.