Levéltári Közlemények, 53. (1982)
Levéltári Közlemények, 53. (1982) 2. - Dümmerth Dezső: A magyar köznemesi társadalom élettörténetéből : a Tetétleni–Földváry família sorsa és birtoklása az Árpád-kortól a XIX. század küszöbéig / 207–260. o.
A magyar köznemesi társadalom élettörténetéből 245 nyozott révjog 1748-1752 között 4693 frt. 3 krajcárt jövedelmez a kései, de a folytonosság jogát híven őrző utódoknak. 12 8 Batta Pál működésének sikere az is, hogy már 1752. április 29-én arról számol be a família megbízottainak, hogy Cibakházára új adományt eszközölt ki Mária Terézia királynőtől. Sok költség elfolyik ugyan a véget érni nem akaró táblai perekre, de 1762. április 24-én Batta Pál ezúttal azt jelenti be, hogy sikerült elérnie Dunavecse városi rangra való emelését. Ebből az évből való az a részletes rendtartás, melyet az új város lakói számára dolgoz ki az ernyedetlen szorgalmú direktor, s mely nemcsak a gazdasági ügyekbe, hanem a korabeli gondolkodásmódba is érdekes bepillantást enged. Ez a rendtartás, mely a família 1762. október 5-i jegyzőkönyvében maradt fenn, szigorú szabályokba, mondhatnánk béklyókba fogja a lakosság mindennapi életét. 129 Első jellemvonása a feudalizmus szellemében fogant tekintélytisztelet „vaskezű" fenntartása, és a távolság, melyet a földesúr jobbágyával szemben tart. Itt a közös birtoklás esetében, ahol szinte számtalan a földesurak száma, és a jobbágyok évenkénti árendában fizetnek, e távolság különösen szembetűnő, ugyanakkor azonban a paraszt gazdálkodónak nagyobb szabadságot ad. A vecseiek, cibakháziak nincsenek személyes szolgálatokkal agyonterhelve. A földesúr jobbágyait a saját maguk közül valókkal: a községi tanács tagjaival és a város, illetve falu bírájával ellenőrizteti a leghatékonyabban. Szigorúan meg van tiltva, hogy bárki is saját sérelmével a földesurak valamelyikénél vagy éppen a família gyűlésén „alkalmatlankodjék" - ezt „ne merészelje" senki, hanem forduljon először is a községi tanácshoz, mely minden szombaton istentisztelet után gyűlik össze. Csak ha itt nem talál megfelelő orvoslásra, panaszkodhat feljebb. „Ha valaki a birót, tanácsot becsteleniti, fogházba tegyék, harmadnapig vizén és kenyéren, azután 12 pálcára, vagy 6 forintra büntessék." — „A biró és tanácsnak engedetlen először 6 forintra, másodszor 6 forintra és 12 pálcára, harmadszor duplára büntettessék, negyedszer a família direktorának »deferáltassék«". Ezek az intézkedések falubeli és falubeli, illetve mezővárosi lakos és tanácsbeli között is nagy távolságot iktattak be: a jobbágy paraszt sem volt egymás, között egyenlő, mihelyt egyszer a földesúr megbízásából a tanácstagságot viselte. Ezeket a kiváltságos személyeket egy 24 tagú testületből azonban maguk a lakosok választották, a jegyzőt (nótáriust) is beleértve. Jellemző, hogy ezt a szigort milyen komolyan vették. A família direktora egyszer arról értesült, hogy a kocsmában, poharazás közben a tanácsról „illetlen szók" estek. Kivizsgálván az esetet, kiderült, hogy ártatlan beszédről volt szó, mire a família „megelégedett" azzal, hogy a bűnösök „térden állva" kérjenek bocsánatot. Ez pedig protestáns földesurak rendelkezése volt protestáns jobbágyokról, akik a templomban nem szoktak letérdelni. Meglepő viszont, hogy a lopást, tolvajlást, a földesúr tulajdonának károsítását csaknem elnézték, és igen enyhén büntették. Ha 25 forinton alul lopott valaki, még „pálcát" sem kapott, csak pénzbírságot fizetett, csupán 25 forinton felül került az illető a vármegye kezére. 128 Uo. 1752. ápr. 29 „ 1755. márc. 22., 1756. ápr. 20. 1 a • Prot. id. h. a Dunavecsén tartott ülésben.
