Levéltári Közlemények, 53. (1982)
Levéltári Közlemények, 53. (1982) 2. - Dümmerth Dezső: A magyar köznemesi társadalom élettörténetéből : a Tetétleni–Földváry família sorsa és birtoklása az Árpád-kortól a XIX. század küszöbéig / 207–260. o.
'> 244 Dümmer th Dezső mind adózók foglalják el, ebben a tekintetben a rokoni szálak sem érzékenyítik el. Fennmaradt egy levele, melyet a még 1733-ban elhalt Ráday Pál özvegyéhez intézett. Sérelmezi, hogy a néhai rokon a szüllei puszta egy részét a Rádayak hartai birtokához foglalta, s egyben azonnali távozását követeli a Rádayak Vecsén lakó tiszttartójának. Ráday Pál ugyanott épületet is emelt, de Földváry Mihály azzal fenyegetőzik, ha a tiszttartó nem távozik az elfoglalt jobbágytelekről, őt is örökös jobbágynak fogja tekinteni. 124 Hasonló szigorúság mutatkozik meg Földváry András utódaival szemben is, akiknek őse az egyik vecsei jobbágyot nemeslevél szerzéséhez segítve, felszabadította, telkével együtt. Az 1737. január 26-án Cserhátsurányban, a Sréter-kúriában tartott gyűlésen kimondják, hogy András utódainak azt a telket vissza kell szerezni, és amíg ez meg nem történik, jövedelmükből a telek adóját levonják. 125 Földváry Mihály felesége Hellenbach bárónő, tehát itt is arisztokrata összeköttetések mutatkoznak, és lehet, hogy ebben bízva kezdi meg az elveszett birtokok perét is a királyi táblán. Nemcsak Tiszajenőt, hanem a Bosnyák-famíliának adományozott Soltot, és a szintén mások által elfoglalt Gyöngyöshalászit is vissza akarja szerezni. Éppen e peres ügyek intézésében jár Bécsben, mikor visszafelé való útjában, 1749. január 23-án, Pozsonyban éri a halál. 126 Utóda a direktorságban a balassagyarmati gyűlésben 1749. június 27-én megválasztott Vattai Batta Pál, Nógrád megye alispánja és a hétszemélyes tábla bírája, a II. lineából. Anyja Zolnay Anna, egy Zólyom megyei szolgabíró leánya, és Hudeticsné Földváry Anna unokája. Ez az a társadalmilag „kevert" ág, ahol a sógorságban Géczy András nógrádi alispán, Zolnay Péter zólyomi szolgabíró, valamint a Radvánszky, Hellenbach bárói családok mellett szerepel Pilarik Jeremiás, a szlovák lelkész és nem nemes utódai. Batta Pál direktorsága egy virágzó, hirtelen felemelkedő korszakot jelez a família történetében. Energiája, tekintélye, már hivatali állása folytán is még nagyobb, mint az elődjéé. A királyi tábla bírájaként a peres ügyekbe is sikeresebben tud beleszólni. Ami azonban legfőbb érdeméül tűnik, mint miniatűr „államszervező", megalkotja a birtokok »közigazgatását', a falvak rendtartását, és a családi jövedelmeket egyre jobban emeli. A vagyoni helyzet javulását először is a számok mutatják. Láttuk, hogy 1702-ben a dunavecseiek adóját 200 forintban állapítják meg, 1717-ben már 400-at fizetnek. Az 1734-ik évben azonban, a viszonyok békés rendeződése idején már 1345 rajnai forint a vecseiek adója, ideszámítva a bérbe adott puszták és a görög kereskedő boltja utáni jövedelmeket is. 127 Cibakháza viszont ekkor még csak 402 forintot jövedelmez. Hét évvel Batta Pál megválasztása után pedig, 1756-ban, Dunavecse jövedelme 4878 forintban állapítható meg, 1757-ben pedig már kerek 5000 forint. Cibakháza fő jövedelme a Körösön való rév lesz, ugyanaz, melynek jogát még Mátyás király adományozta Bernátfy Borbála, a vak leány őseinek, a Jeneyeknek. Ez a Mátyás királytól adomá124 1737.máj.21.Vecse,fasc. 3. I15 Prot.id.h. 12 «Prot. 1749.febr.13 . ,27 Uo.l733.dec.4.
