Levéltári Közlemények, 53. (1982)

Levéltári Közlemények, 53. (1982) 2. - Dümmerth Dezső: A magyar köznemesi társadalom élettörténetéből : a Tetétleni–Földváry família sorsa és birtoklása az Árpád-kortól a XIX. század küszöbéig / 207–260. o.

• A magyar köznemesi társadalom élettörténetéből 243 család örökségjogán szálltak rájuk, miután a velük osztályos Hubay-atyafiságot kiszorították, és egyedüli örökösei lettek a XIII—XIV. századból származó Péczefi, Gyömrei, Gombai nevű, Árpád- és Anjou-kori, Pest megyei kisnemeseknek a leányági jogán.

121 A Telekieknek azonban mindez nem elég, a feudális nyomás egyetlen família keretein belül is érvényesül a birtok-összevásárlásokban. A század derekán azonban a Földváry-fiág gátat vet ezeknek a törekvéseknek, és maga kezdi követni a részek megváltásával a Telekiek példáját. Igen: 1737 és 1748 óta már bírtokrészekről lehet beszélni: Földváry Mihály direktorsága alatt ugyanis a birtokok addigi osztatlansága megszűnik. Szabályos felmérést csinálnak, minden linea megkapja a maga részét, azon belül pedig minden családtag számolhat a rá eső jobbágytelkekkel.

122 A közös birtoklás azonban — és ez a döntő — továbbra is megmarad. A felosztás ellenére sem rendelkezik senki szabadon a birtokával, idegennek el nem adhatja, csupán Földváry-vér rokonnak. Hiába történnek ezt fellazító próbálkozások, ezen a téren a família hajthatatlan marad. Több ízben, legszigorúbban talán 1775-ben fogalmazzák meg birtoklási elvüket; amikor Gedey Sándor, az egyik családtag, birtokát egy nem vérrokonnak, bizonyos Márkus Sándornak akarja eladni: „Az atyafiak mind Gedey Sándor urat, mind Márkus Sándor urat tsudálták olvassuk a jegyzőkönyvben - hogy jelentések által... az Família ... az nem vért vérnek recognoscálhassa." Gedey Sándor „proprietása" csak abból áll, hogy a „reája eső jövedelmét bé veszi; többire pedig az jószágnak természetit, semmiféle contractusokkal, fassiókkal . . . nem változtathattya, következéndőképen felvévén ... az jövedelmét, áztat akár hova fordítsa, az Famíliának ahhoz semmi köze; de hogy az Jószág jövedelmének szedésében magát idegen avassa, azt a Família valamint eddig nem engedte, ugy ezután is épen meg nem engedi .. 12 3 Egyrészt tehát szoros, vérségi összetartozás, másrészt pedig a társadalmi rétegződés egymást elválasztó törvényszerűségei és az egyéni gondolkodás ellentétei. Forma szerint a família ugyan „köztársaság": közös akarattal választják direktorukat, közös, többségi elvek alapján határoznak, lehetőleg arra vigyázva, hogy mindenki egyenlően részesedjék a vagyon jövedelmeiből. Mindez azonban kevés lett volna, széthullott volna egyéni törekvései szerint az egész közösség, ha megválasztott direktorai nem gyakorolnak olyan erélyt és nem követnek olyan határozott szempontokat a jószágok kormányzásában, mint azt a XVIII. század derekán működésükben megfigyelhetjük. A családi gyűlések jegyzőkönyveit lapozva, a közös birtoklás alapján egy valóságos, miniatűr „nemesi állam" körvonalai bontakoznak ki előttünk. A família és a jobbágyok igazgatása Már Földváry Mihály energikus direktornak mutatkozik, mint említettük, sikerrel fogja meg birtokai számára a török uralom után sok helyen gazdátlanul maradt parasztokat, s teszi őket a família örökös jobbágyaivá. Szigorúan vigyáz, hogy jobb ágy telkeit 12

'L. A Ráday Gyűjtemény „Genealógia" elnevezésű iratait, a birtokok öröklését kommentáló tabellákat. ,22

Prot.l748.nov. 18. 123

Uo. 1775. ápr. 24-26.