Levéltári Közlemények, 53. (1982)

Levéltári Közlemények, 53. (1982) 2. - Dümmerth Dezső: A magyar köznemesi társadalom élettörténetéből : a Tetétleni–Földváry família sorsa és birtoklása az Árpád-kortól a XIX. század küszöbéig / 207–260. o.

242 Dümmerth Dezső gazdasági ügyeiket intézve is — magyarul beszélnek. Mindez azért is figyelemreméltó, mert a század hetvenes évtizedéig ez éppen a magyar nyelv háttérbe szorulásának korszaka, a latin szóhasználat virágkora. Még a hetvenes években is azt írja a magyar nyelvről egy bécsi tudományos folyóirat, az Anzeigen egy cikke, hogy a magyar nyelvet sem a köz-, sem a magánügyekben nem használják.

120 Ezzel szemben a Földváry-família magyar nyelvű jegyzőkönyveit hitelesítő megbízottak mind magyarul írják alá még a nevüket is. Kivéve a katolikussá lett András ágának képviselőjét, aki latin nyelven írja a nevét. Lehetséges tehát, hogy a magyar nyelvűség öszszefügg azzal is, hogy a családtagok túlnyomó részben protestánsok. De a família lutheránus vallása és felvidéki lakóhelye nemzetiségi keveredést is eredményez. A magyar, köznemesi família sajátos módon keveredik német és szlovák eredetű, a kispolgár rétegbe tartozó családokkal. így. lesznek földesurakká, magyar jobbágyok uraivá szlovák evangélikus lelkészek például, mint a családba beházasodó Pilarik Jeremiás. Már Földváry György egyik veje is a Hudetics névre hallgat, melyet csak a humanista eredetű szokás változtat Huditius formára. A XVIII. század folyamán, a hatodik nemzedék is felnővén, már messze százon felül vannak a földesúri családtagok, akik közül a német és szlovák nevet viselők nem nemesek, csupán a beházasodás következtében öleli őket e nemesi köztársaság magához. Sokasodnak az ilyen családnevek, mint Hlavács, Vlholniczky, Hartmann, majd pedig Groczky, Streiberger, Laukonides, Tonheiter, Gegus, Remenius. E családok tagjainak képviselői mind ott ülnek a família gyűlésein, kezdetben mint a Földváry nó'ágról származó asszonyok férjei, és meghatalmazottai, később pedig, az ő gyermekeik már anyai ágról vér szerinti jogon a nemesi família tagjai, anélkül, hogy ők maguk apai ágról nemesek volnának. Német és szlovák kispolgári beszivárgás indul meg tehát, de ezek a családok természetesen elenyésznek a nagy többségű magyar nemes családok mellett. Jelenlétük azonban figyelemreméltó. Más részről viszont magyar arisztokrata összeköttetések is létesülnek. Ráday Pál leánya, Eszter, gróf Teleki Lászlóhoz megy nőül, és ettől kezdve a Rádayak révén Pest megyében birtokossá levő Teleki grófok egyik ága is tagja lesz a famíliának. Jellemző azonban, hogy a köznemesi és főnemesi rend közötti távolság még a família keretein belül is megmarad. Először is, a Teleki grófok közül soha senki nem jelenik meg a família gyűlésein, minden esetben jószágigazgatójuk képviseli őket. Ez a Teleki-jószágigazgató az egyetlen idegen, aki rendszeresen részt vesz a gyűléseken. A família tagjai azután, mikor nem szorosan vett birtokügyeket, hanem családi ügyeket tárgyalnak, ezt a jószágigazgatót kiküldik a gyűlésből. Mindez azonban nem akadályozza meg gróf Teleki Lászlót abban, hogy egyre több és több zálogos birtokot, sőt, saját birtokot szerezzen magának a família megszorult tagjaitól. A Földváry-leszármazók ugyanis egymásnak eladhatták birtokaikat, és ily módon kiválhattak a közös birtoklásból, csupán idegennek nem juttathattak földet. Egyébként sem a később szintén grófi rangra emelkedő Rádayak, sem a Telekiek nem voltak rászorulva a Földváry-féle jövedelmekre. Azok a Pest megyei terjedelmes birtokok, Pécellel, Gyömrővel együtt, Ráday Pál felesége, Kajali Klára útján, a Fáy12 ° Allergnädigste privilegierte Anzeigen aus sämtlich^caiserlich-königlichen Erbländern. Hrsg. von einer Gesellschaft. (Wien.) 1775. Jhg. 137.