Levéltári Közlemények, 53. (1982)

Levéltári Közlemények, 53. (1982) 2. - Dümmerth Dezső: A magyar köznemesi társadalom élettörténetéből : a Tetétleni–Földváry família sorsa és birtoklása az Árpád-kortól a XIX. század küszöbéig / 207–260. o.

224 Dümmerth Dezső Sátai Kata, Vésztőy Tamásné, aki szintén gyermektelen. Az öregedő házaspár Ungváron lakik, és Földváry többször is ír nekik, vevőnek ajánlkozva birtokrészeikre, míg azután Sátai Kata elszánja magát a döntő lépésre. A bizonytalan időkben ő maga nem mer ugyan útra kelni, de meghatalmazza férjét az adás-vételi szerződés megkötésére. A szerződés 1633. november 1-én történik meg Fülek várában, mely szerint Sátai Kata 300 forintért átengedi a maga Tetétleni-jogú birtokrészeit. Bár sokan kérték mások is, de ő vér szerinti atyjafiának hagyja a földeket, csak annyit kér az üzletért cserébe, hogy adjon neki egy „veres selyem övet és egy török bicsak kést".

64 így halad lépésről lépésre előre Földváry György a maga csendes, birtokszerző módján, s mikor 1634 áprilisa után lehunyja szemeit, gyermekei szép, összefüggő birtoktesteket, uradalmakat örökölnek a szétszórt nógrádi és hevesi földek mellett, hozzávéve még feleségének, a nógrádi Kis-Libercsén birtokos Bene Annának örökségét. A dunavecsei, Tetétleni-jogú uradalmon kívül a másik, legjelentősebb uradalom kétségkívül a cibakházi és a tiszajenői volt, mivel a XVII. század első évtizedeiben a Jeneycsalád összes leányági örökösei is kihaltak, s ezeket is egyedül Bernátfy Borbála képviselte.

65 Figyelemmel kísérve ezt a fáradhatatlan és szívós birtokgyűjtő akciót, melyet Földváry György folytatott nagy részben olyan földekért, melyek akkor a török fennhatósága alá tartozó, fegyverrel elzárt területeken feküdtek, nem egyedülálló esetet ábrázoltunk. A kor feltörekvő embereinek nagy része így cselekedett, és maga a király, valamint a nádor is úgy adományozott hódoltsági területeken fekvő birtokokat, mintha azok valóban teljes tulajdonjogot jelenthettek volna. Igaz, a megerősödő vármegyei szervezet rövidesen meg is találta annak a módját, hogy a szerencsétlen parasztságon a törökkel versenyezve vegye meg az adót. A fizetetten végvári katonaság is egyre jobban sarcolta a falvakat. De még így sem állíthatjuk, hogy egy hódoltsági birtok jövedelmezhetett volna annyit, hogy eltartsa a földesúri családot. Földváry György sem a török által elfoglalt Tetétleni-uradalomból élt, hanem azokból a királyi területen levő Nógrád megyei birtokokból, melyek elsősorban jelenthettek gyakorlati hasznot a számára. Az Abaúj megyei Bernátfalva apró részekre oszlott a sokasodó, több ágban élő Bernátfyak keze alatt, itt ezért nem maradhatott. Nógrád volt az egyetlen hely, ahol lábát szilárdan megvethette, s ez magyarázza, miért fordított - bármilyen rokoni szeretet is hatotta át - olyan nagy figyelmet unokanővérének birtokaira, akinek anyja, Bika Anna Nógrád és Heves megyei birtokos családból származott. 1621-ben keresztül is vitte, hogy a gyámsága alatt álló Bernátfy Borbála nevében véglegesen megosztozott ennek féltestvér-öccsével, az ugyancsak Bika Annától származó Kéry Jánossal két egyenlő részben a Nógrád megyei Csalárd, Kiskér, és Gécz, valamint a hevesi Apc, Csány, Csörőköz, Kohány és Szántó birtokokon, illetve ezek porcióin 66 A gyakorlatban, az unokanővérével kötött szerződéssel és örökösödéssel egyidejűleg e tényleges jövedelmet jelentő birtokrészeket magának és utódainak szerezte meg. 6

"Sátai Kata levele Földváry Györgyhöz: Ungvár, 1633. júl. 21. és a füleki szerződés, 1633. nov. 1. Vecse, fasc. 2. 6 5

Vö. 31. sz. jegyzet. 6 6 Bernátfalva, fasc. 2.