Levéltári Közlemények, 53. (1982)
Levéltári Közlemények, 53. (1982) 2. - Dümmerth Dezső: A magyar köznemesi társadalom élettörténetéből : a Tetétleni–Földváry família sorsa és birtoklása az Árpád-kortól a XIX. század küszöbéig / 207–260. o.
A magyar köznemesi társadalom élettörténetéből 223 ugyanis nem Jeney-, hanem Tetétleni-leány volt. Tápiószentmárton részbirtokát pedig kizárólag Bernátfy István, Borbála apja szerezte meg. Az adásvételi szerződés azonban biztosította számára és utódai számára is az öröklés jogát, melyet megpecsételt Bernátfy Borbála Somoskő várában 1621. augusztus 26-án kelt végrendelete. 58 „Mivelhogy énnékem az jó Isten az üdvözült Atyám után sok jó atyafiakat adott" — így szól Bernátfy Borbála tollba mondott végrendelete — „kik közivel kiváltképen az vitézlő Földváry György uram bátyám, az szegény anyám életiben is hol költséggel, s hol egyéb táplálásbeli segítséggel volt, én mihelt az szegény anyám megholt, ottan öcsémnek, Kéry Jánosnak mostoha gondviselése alól magához véve, és azoltától fogvást mind ez óráig is tisztösséges ruházattal, eledellel, itallal táplált, és olly oltalommal s gondviseléssel volt reám, mintha egy volt volna velem; ennek fölette az anyai jószágbul az én részemet Kéry János uramtul, öcsémtől nagy sok fáradsággal és perlekedéssel vette ki, mellyikért érdemes volna, ha ő kegyelminek és maradékinak nagy sok jovat tehetnék én is". Ezért minden vagyona örökösévé Földváry Györgyöt teszi meg a vak lány, aki még 1629-ben is életben volt. Ekkor már Szécsényben lakott, mert időközben unokaöccse is oda tette át lakhelyét. 59 A „vitézlő" cím, melyet az egykorú iratokban Földváry György neve előtt olvasunk és a hagyatékában található fegyverek és páncélöltözet arra mutatnak, hogy a kornak szinte elkerülhetetlen viszonyai mellett hadban is forgott, mégsem tudunk arról, hogy katonai érdemeket szerzett volna. 1621-ben mint Pest megye szolgabírája szerepel. 60 Még ezután is perlekednie kell Kéry Jánossal, aki 1629-ben már az akkori nádor, Esterházy Miklós embere, majd Szécsény várának kapitánya, a későbbi években pedig bárói, majd grófi rangra emelkedik. 61 Földváry György előtt nem áll ilyen fényes pálya, sem királyi, sem nádori birtok-adományban nem részesül, de birtokai mégis állandóan gyarapodnak. 1617-ben másik unokatestvérével, a szintén Tetétleni-örökös Bernátfy György fia Istvánnal köt egyezséget, aki ugyancsak gyermektelen, és utána is örököl. 62 Ez annál inkább is fontos, mivel az 1606. évi bécsi és a zsitvatoroki béke után viszonylagos nyugalom áll be a török háborúban. Ezekben az években kezd a vármegyei szervezet erősödni, és ezekben az években kezdenek még a hódoltsági, elveszett birtokok is némi hasznot hajtani. A szétfutott parasztság lassan visszaszállingózik az elhagyott falvakba. Többek között a Tetétleni-uradalom központja, Dunavecse is benépesül ismét, és a jobbágyok levelek és küldöttségek útján érintkezésbe lépnek földesurukkal, Földváry Györggyel, akinek a század húszas éveiben már viszik az adót. 6 3 A Tetétleni-javak azonban még ekkor sincsenek egészen az ő kezében. 1630 táján ugyan már csak egyetlen és gyermektelen öccse él, és csupán Borbála nővérének vannak gyermekei, de gondot jelent, hogy nagyanyja, Te tétleni Anna még a XVI. század derekán, halála előtt még egyszer férjhez ment. Ebből a házasságból való nagynénje, s8 Vo. 55. sz. jegyzet. 5 'Istvánháza, fasc. 1. 6 "Mise. fasc. 2. 6 'Nagy Iván, VI. köt. 227. 6i Vecse, fasc. 2. 63 Vecse, fasc. 2. Jobbágylevelek.
