Levéltári Közlemények, 53. (1982)

Levéltári Közlemények, 53. (1982) 1. - Pap Gáborné: A családi levéltári anyag országos nyilvántartásának terve / 21–33. o.

PAP GÁBORNÉ A CSALÁDI LEVÉLTÁRI ANYAG ORSZÁGOS NYILVÁNTARTÁSÁNAK TERVE* Általános kérdések Az Országos Levéltárban őrzött családi levéltárakon kívül az ország más levéltáraiban, intézményeiben is őriznek olyan történeti értékű iratokat, amelyek családok vagy személyek működése során keletkeztek. Ezek különböznek az iratanyag terjedelme, rendszere, rendezettsége, forrásértéke tekintetében. A különböző helyeken, különbözőképpen kezelt, más-más forrásértékű és terjedelmű családi iratcsoportok nyilvántartása a levéltárügynek és a történetírásnak egyaránt érdeke. A tervezett munka célja ezen irategyüttesek egységes módszerű összeírása és központi nyilvántartásba vétele. A munkautasítás elkészítésekor a következő kérdések merülnek fel: A) A nyilvántartás programja B) Az adatfelvétel tárgya C) Hol végzünk adatfelvételt? D) A felvétel módja E) A felvétel formája A) A nyilvántartás szorítkozhat a legszűkebb adatfelvételre. Minimális program esetén olyan iratcsoportokat jegyzékelünk, amelyeket ma önállóan tartanak számon úgy, mint egy család vagy személy által képzett iratanyagot. Ebben az esetben kimaradnak a nem családi levéltárakban levő családi irategyüttesek, vagy a rokonság révén más családhoz került iratok. Pl. A Neoregestrata acta sorozat családi levél tártöredékei, az Acta Diversarum Familiarum, illetve az egykori rendjükben vagy időrendben őrzött fondokban meglevő, de ki nem bontott rokon vagy más családi iratok (Zichy levéltár, az Eszterházy levéltár repositoriumai stb.). A minimális programnál rejtve marad tehát igen sok olyan értékes adat, amellyel a jelenlegi ismereteink alapján nehézség nélkül gazdagíthatnánk az elkészítendő nyilvántartást és pontosabb, alaposabb tájékoztatást nyújthatnánk a kutatásnak. Maximális program esetén az adatfelvétel alapja minden családi irategyüttes, amely - akár kutatás árán is - napvilágra hozható. Ez esetben fel kell tárni a nyilvántartás számára azokat az iratokat is, amelyek jelenleg még nagyobb irategyüttesekben lappanganak. A nyilvántartás programja akkor reális, ha számba veszi a jelenleg is önállóként kezelt családi irategyütteseket és kiegészíti mindazzal, amiről az adatfelvevőnek az adott segédletekből tudomása lehet — további rendezési vagy feltárási munkák végzése nélkül. *A szegedi levéltárigazgatói konferencián 1982. október 25-én megvitatott tanulmány.