Levéltári Közlemények, 53. (1982)

Levéltári Közlemények, 53. (1982) 1. - Borsa Iván: A Magyar Országos Levéltár Mohács előtti gyűjteményei, 1882–1982 / 3–19. o.

12 Borsa Iván A közel 50 éven át főleg a határokon túl végzett mikrofilmezések során elkerülhetetlen volt, hogy több oklevél kétszer, néhány esetben háromszor is filmre kerüljön. Az ilyen hibák rendszerint akkor derültek ki, amikor a nagyítások elkészültek. Ilyen esetben valamennyi felvétel nagyítása együvé került, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy két különböző felvétel legtöbbször segíti a kutató munkáját. A fényképek elkészítése A munka 1974-i megkezdésekor több ezer oklevélnek a fényképe már készen volt és az Országos Levéltár Fényképtárában rendelkezésre állt.

12 1945 előtt a nagyítások igyekeztek közvetlenül követni a felvételezést, majd 1971-ben megkezdődött a tanácsi levéltárak Mohács előtti okleveleiről az 50-es években készült mikrofilmek kinagyítása is.

13 1974 és 1980 között az Országos Műszaki Könyvtár és Dokumentációs Központ fotoműhelyében évente legalább 25 ezer, az Országos Levéltár műhelyében pedig évi átlagban 5400 darab 18 X 24 cm-es nagyítás készült. A Diplomatikai Fényképgyűjteményben eddig elhelyezett fényképek száma mintegy 400 ezer. — A Fényképtárban volt régebbi nagyítások jelentékeny része 1945 előtt 24 X 30 cm-es vastag fotópapírra készült, de voltak köztük szép számmal 21 X 30 cm-es vékony papírra készültek is. Ha egy fényképen két vagy több oklevél felvétele volt, úgy azt oklevelenként szét kellett vágni. Szétvágás lett a sorsa néhány olyan fényképnek is, amelyet nem lehetett elhelyezni a hagyományos, 28 X 22 cm-es borítékban. Az évtizedeken át folyt felvételezés és nagyítás, különösen az említett hét év „nagyüzemi" nagyításai, sajnos, nem minden esetben produkáltak kifogástalan felvételeket és/vagy nagyításokat. (Nem vonatkozik ez a megállapítás természetesen olyan esetekre, amikor az eredeti oklevél részben vagy egészben amúgy is olvashatatlan.) Kirívó esetekben ismételt felvételeket vagy nagyításokat kellett készíttetni, de gondolni kell arra, hogy egyikmásik kutató reklamációjára ilyen jellegű pótmunkára a jövőben is szükség lehet. A fényképek borítékolása Az egy oklevélről, iratról készült fényképek (ideértve az eredetinek ugyanazon az állagon belül más jelzet alól előkerült másolatát is) egy borítékba, s ha kötetek esetében ezek nem fértek el borítékban, két fedőlemez közé való helyezése több munkafázist igényeit. A legfontosabb volt annak ellenőrzése, hogy a fénykép olvasható-e, az oklevél terjes szövegét adja-e (az egyes részfelvételek fedik-e egymást). Ha a munkát végző kezelő ezt bármi oknál fogva nem tudta elvégezni, gyanúját, problémáját előjegyezte, s levéltárosi segítség zárta le az ügyet. Ha a megállapított hiba a nagyításkor keletkezett, a filmen be kellett jelölni az újranagyítandó felvételt. Ha a hiba a felvételezésé volt, intézkedni kellett új felvétel elkészítése iránt. ** Levéltári alapleltárak I. Országos Levéltár 10. Gyűjtemények. Bp. 1956. 227-241. - A Magyar Országos Levéltár fondjainak és állagainak jegyzéke. Bp. 1974. II. kötet 155-168. 13 Levéltári Közlemények XLIV-XLV. (1974-1975) 115.