Levéltári Közlemények, 53. (1982)

Levéltári Közlemények, 53. (1982) 1. - Szabó Imre: Vizsgálódások a mikrofilmek védelmében / 123–129. o.

SZABÓ IMRE VIZSGÁLÓDÁSOK A MIKROFILMEK VÉDELMÉBEN Az Országos Levéltár biztonsági mikrofilmtárában, az anyag vizsgálata közben bukkantak rá, hogy pár tekercs filmen gyanús foltok vannak. Felvetődött az a kérdés, hogy nem penész támadta-e meg a film emulzió rétegét? Mi a helyzet a mikrofilmek tárolásával? Általános tapasztalat, hogy azokban az intézményekben, ahol hosszabb múltra tekint vissza a mikrofilmezés, tárolótérnek a már meglevő helyiséget alakították ki. Csak napjainkban, a mikrofilmprogram dinamikus fejlődésével párhuzamosan tervezik építészetileg és épületgépészetileg úgy a filmtárakat, hogy az ott őrzött dokumentumok a leghosszabb ideig jó állapotban megmaradjanak. Az Országos Levéltár, amely a század elején épült, az első olyan épület volt az országban, amely kimondottan levéltári célokat szolgál. A mikrofilmezés a 30-as évek közepén indult meg. Természetesen a tárolóhelyiség technikai korszerűsítésére (vakraktárrá alakítás, klíma, világítás, fűtés, polcozás stb.) csak jóval később kerülhetett sor. A rendszeres és szigorú ellenőrzések, a gondos tárolás, a korszerű technikai berendezések most már együttesen garantálják a filmek jó állapotban való megőrzését. A fentebb már említett gyanús foltokat az esztergomi filmtárban fedezték fel. Milyenek is itt a tárolási feltételek? A helyiség kb. 180 m

3 légterű, a fapolcokon 200—500 g/m

2 súlyú kartonból készült dobozokban vannak a filmtekercsek. A doboz összes felülete: 380 cm

2

, súlya: 27-44 g között változik. A 30 m hosszú és 36 mm-es mikrofilm csíkok zárt műanyag orsókra vannak felcsévélve, így kerülnek a kartondobozba. A mikrofilmtár követelményeinek megfelelően feliratozott dobozból 40 ezer db van. A helyiség fizikai paramétereit is revízió alá kellett venni, ugyanis a hőmérséklet, páratartalom, por stb. jelentősen befolyásolják a penészgombák életfeltételeit. Méréssorozatunk alkalmával a hőmérséklet 18,8-20,2 C° közé esett, az ehhez tartozó relatív páratartalom 50-60%-ra adódott. (A nemzetközi szakirodalomban megjelölt normák elég tág határok között állapítják meg a tárolás optimális paramétereit.) A raktár légterében lebegő cseppfolyós és szilárd részek mérésére (ilyen a penészspóra is) Zeiss gyártmányú konimétert használtunk. A légtérből vett 5 ml aerosol három fő alkotóelemet tartalmazott; úgymint kondenzált vízgőzt — cseppek formájában —, élő alkotóelemeket és élettelen szilárd anyagokat. Minket elsődlegesen az élő alkatrészeken, a pollenen kívül, a penészspórák érdekeltek. Az 5 ml mintában az Összes szubjektíven meghatározható rész átlagosan 763 db volt. Ez 1 m

3 raktárlevegőre vonatkoztatva 153 xlO

6 db-ot tesz ki. A téglalap alakú helyiségben három különböző magassági és mélységi pontot jelöltünk ki a mintavétel helyéül. Az 1 m

3 levegőben mért lebegő alkotórész számszerű meghatározása után kíváncsiak voltunk, hogy ebből mennyi a biológiailag aktív, kitenyészthető penészspóra? Ezért az előbb említett mérőpontokon petricsészébe steril módosított Czapek táptalajt