Levéltári Közlemények, 53. (1982)

Levéltári Közlemények, 53. (1982) 1. - Varga János: Fogalmazvány, tisztázat – eredeti, másolat : egy 1849-i kormányzói irat viszontagságai / 95–110. o.

Fogalmazvány, tisztázat - eredeti, másolat 107 Kossuthtól értesült az utasítás előző kiadásáról, valamint arról, hogy annak eredeti tisztázata úton van Csányihoz Kolozsvár felé, ő tehát azt Debrecenben nem kaphatja meg. Kérdésesnek tűnhetett, hogy Csányitól mikor érkezik meg az hozzá, hiszen az Érchegység román táborai miatt csak kerülő úton lehetett volna azt akár Brádra, akár más zarándi helyre továbbítani. Az idő viszont gyors lépéseket, a kedvező alkalom kihasználását követelte. Dragos üres kézzel — látszólag dolgavégezetlenül — nem térhetett Zarándba vissza, hogy ott az időt csak vesztegetve várjon az eredeti utasítás beérkezésére. A jelek szerint viszont Debrecenben is csupán rövid ideig óhajtott maradni, hiszen április 28-án már Nagyváradról — ismét útban Zaránd felé — írt Kossuthnak. \ Mit lehetett hát tenni? Nem volt más lehetőség, mint Dragosnak másolatot adni az instrukcióról. De az eredeti tisztázatot nem másolhatták le, mert az már elhagyta Debrecent, így csak az jöhetett szóba, hogy a javítatlan fogalmazványról készítenek számára másolatot. Fogalmazvány-másolat szavahihetősége azonban nem azonos értékű az eredeti tisztázatéval. Debrecenben is - különös tekintettel az ügy kényességére — érezhették ezt, és ezért szokatlan megoldáshoz folyamodtak. Addig is, míg az eredeti nem kerül Csányitól Dragoshoz, mivel a kérdés a lehető leggyorsabb elintézést igényelte, a javítatlan szövegű fogalmazványt hallgatólagosan az eredeti tisztázat másolatává léptették elő. Kiemelték az irattárból, ráírták a „Másolat" szót, és rávezették — másolatnak tekintve az iratot, nem is járhattak el másként — a „saját kezével" meghatározással azonos „m. k."-val ellátva, Kossuth nevét. Ezzel az irattal érkezett Dragos május 2-án Brádra, ezért kapták tőle Jancuék az április 26-i utasítás másolatát. Hogyan alakulhatott ennek a másolattá vedlett fogalmazványnak a sorsa? Először is minden további nélkül elképzelhető, hogy a pörkölődés a fél Abrudbányát elhamvasztó május 8-9-i tragikus események során keletkezett rajta. Május végén Bem Kemény Farkas ezredest bízta meg a havasi román táborok ellen foganatosítandó hadműveletek irányításával, kemény június 12-én fegyverletételre szólította fel Jancut és társait, ennek érdekében ugyanekkor személyes beszélgetésre hívta meg az általa közelebbről ismert Vladutiu bogáti lelkészt, aki alprefektként szolgált a felkelők táborában. Vladutiu elutasította a találkozót, egyúttal két iratot mellékelt június 14-én kelt válaszleveléhez, arra kérve Keményt, hogy „ne sajnálja fáradságát felolvasni ezen ország kormányzó Elnöktől Dragos képviselő által hozzánk leküldött, ugyan e tekintetben Hatvanihoz intézett két ellenkező iratokat.. ."

34 Ezek szerint Vladutiu két dokumentumot juttatott el Keményhez. A Hatványhoz intézett irat Kossuth 1849. május 11-én kelt azon rendelete volt, amelyben felszólította őt, hogy a hadműveleteket „semmi szín alatt" se szakítsa félbe, hanem „teljes eréllyel folytassa" működését a román felkelők ellen.

35 Ez az utasítás Hatvány balsikerű hadjáratakor került poggyászával együtt a románok kezére. A másik dokumentum viszont semmi más nem lehetett, mint Kossuthnak Dragoshoz szóló április 26-i utasítása. A krassói ügyben" fejti ki véleményét. Annak nem volt értelme, hogy a tárgyban odautaztában írjon Kossuthnak, akivel személyesen akart tárgyalni, az ügy csakis debreceni találkozásukkor kerülhetett szóba. - Dragos levelét 1. OHB 1849:6360. 34 Vladutiu levelét közli Deák Imre 1848 ahogyan a kortársak látták, A szabadságharc története levelekben. Bp., 1942. 361-362. 35 Az utasítást 1. Barta i. m. V. 213-214.