Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981)

Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) - Kumorovitz L. Bernát: Tótsolymosi Apród János mester küküllői főesperes kancelláriai működése / 5–29. o.

8 Kumorovitz L. Bernát „... akkor (ti. a nápolyi hadjáratok idején), bár érdemtelenül, a király titkos jegyzője volt".

11 Mályusz Elemér 1967-ben azt írta Kükülleiről, hogy „.. . kancelláriai szolgálata csak az 1349—51 közti évekből igazolható, mivel azonban akkor már jegyző, nótárius volt, joggal tételezhetjük fel, hogy az jóval korábban kezdődött. Bizonyos — a király maga mondja ezt —, hogy I. Lajost elkísérte második, 1350-i nápolyi hadjáratára. Lehetséges azonban, hogy Erzsébet királyné kíséretében is ott volt ennek 1343-i olaszországi útján... Az uralkodó kegyének megnyilvánulása, hogy régi érdemeire utalva 1365-ben engedélyezte több birtoknak családja kezébe kerülését, s hogy specialis káplánjává tette, arra utal, hogy Apród János bemutatta neki munkáját, s ez megnyerte tetszését". E véleményét 1973-ban azzal egészítette ki, hogy (Küküllei) „kezdettől fogva számított a király elismerésére, s éppen ez a remény ösztönözte munkára".

12 Bónis György (1971) néhány újabb adattal kiegészítve foglalta össze a Küküllei személyére vonatkozó adatokat és irodalmat. Szerinte a főesperes „. . . a nagyobb kancelláriában, in officio notarie tevékenykedik és elkíséri Erzsébetet, majd Lajost is itáliai útjukra..."; 1351 végén ... litteratus, 1352 elején magister... stb. „1363-ban házat vásárol Visegrádon, és ettől kezdve Lajos haláláig nótárius secretarius, a király specialis káplánja".

13 Végül Horváth János a Thuróczy-krónika fordításában (1978), modern szóhasználattal „Lajos király személyi titkárának" mondja KüküUeit.

14 E rövid, de sokféle magyarázatról tanúskodó irodalmi szemléből világos, hogy Küküllei „titkos jegyzőségének" felderítése bonyolult feladat. Nehézzé főleg az teszi, hogy a rendelkezésünkre álló okleveles adatok nem krónikájának időrendjéhez, hanem birtokszerzési terveihez igazodva világítanak rá időnként kancelláriai működésének egyegy szakaszára és jellegére. A nehézség másik oka - véleményünk szerint — az, hogy történészeink az I. Lajos korában már többágazatú királyi kancelláriát egységes intézménynek tekintve — nem tudtak, illetve nem tudhattak útvesztőiben eligazodni.

15 Ezért ideje, hogy ezeket a Küküllőire vonatkozó és túlnyomó részben régóta ismert adatokat a diplomatika módszerével és új eredményeinek felhasználásával is megvizsgáljuk, hogy a kérdésben lehetőleg végleges érvényű megoldásra jussunk. * 1

' Geréb László: Az 5. jegyzetben i. m. 11.1. — Itt jegyezzük meg, hogy Kurcz Ágnes nem érinti Küküllei krónikájának szerkezetét és keletkezésének történetét. (Anjou-kori történetíróink kérdéséhez. Irodalomtörténeti Közlemények 68/1964/358-368.1.) 12

Mályusz Elemér: A Thuróczy-krónika és forrása. (Tudománytörténeti Tanulmányok 5.) Budapest, 1967. 67. és 70.1. (Meg kell jegyeznünk, hogy Küküllei jegyzőségének a második nápolyi hadjárat idejére tétele helyes, ez azonban egyedül az 1365. évi oklevélből nem állapítható meg.) — Uő: A királyi kancellária és krónikaírás a középkori Magyarországon. (Irodalomtörténeti Füzetek 79. sz.) Budapest, 1973. 72.1. 1 3

Bónis György: A jogtudó értelmiség a Mohács előtti Magyarországon. Budapest, 1971. 38.1., 53. jegyzet. ** Horváth János: Az 5. jegyzetben i. m. 250.1., 524. jegyzet. - Szerinte Küküllei 1364k. kezdte meg és 1387 u. fejezte be Lajos király életrajzát. (Uo. 547-548.1., 517. jegyzet.) Kükülleit pedig a király személyi titkárának mondja. (Uo. 250.1., 524. jegyzet.) 1 s A királyi kancellária XIV. századi fejlődéséről olv. Kumorovitz L. Bernát: „Osztályok, címek, rangok és hatáskörök alakulása I. Lajos király kancelláriájában" c. értekezését. A M.T. Akadémia