Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981)
Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) - Kumorovitz L. Bernát: Tótsolymosi Apród János mester küküllői főesperes kancelláriai működése / 5–29. o.
Tótsolymosi Apród János kancelláriai működése 9 Történetkutatóink közül Fekete Nagy Antal 16 mutatott rá először, hogy Küküllei birtokszerzési akciói tervszernek voltak, s a család törzsbirtokával szomszédos területre: a Szépe sségre irányultak. Első sikere atyjának: Kávási Apród Miklósnak I. Károly királytól kapott, majd az adománylevél hitelesítésének elmulasztása miatt (1320 k.) elkobzott Tótsolymos visszaszerzése volt. Elsajátította az írás mesterségét, befolyásos pártfogók segítségével (íródeákként) bekerült a királyi kancelláriába, s szolgálatkészségével és szorgalmával magára vonta az uralkodó figyelmét. 1349-ben tekintett rá a szerencse: október 21-én, Gyulafehérvárott a király elé járulhatott s kérhette elkobzott birtokuk visszaadását. Lajos meghallgatta íródeákjának a báróktól és lovagoktól is támogatott kérését, s méltányolva atyja hadi érdemeit és tekintettel nagybátyja hősi halálára, a birtokot családjának, nevezetesen atyjának, neki és testvéreinek: Jakabnak, Istvánnak, Lászlónak és Balázsnak új adomány címén visszaadta. 17 A régi birtokos perrel támadott, Tamás országbíró 1351. december 8-i ítélete azonban végleg biztosította számukra Tótsolymost. Ez aztán a család névadó birtoka is lett. 18 Mivel az 1349. október 21-i adománylevélben Küküllei még csak litteratus (íródeák), 19 István szepesi és sárosi herceg 1351. december 28-i parancslevelében pedig Touthsolyumus-i előnévvel már magister (mester) és a királyi curia nótáriusa, 20 a következőkben mindenekelőtt arra a két kérdésre kell feleletet keresnünk, mikof kezdődött Kükülleinek litteratusi, illetőleg notariusi szolgálata a (nagy)kancelláriában. Mind a két kérdésre — véleményünk szerint - az 1342 és 1351 között kelt királyi pátens és zárt okleveleken található azok a commissio-s és relatio-s (ún. kancelláriai) jegyzetek adnak felvilágosítást, melyek a relator mellett az oklevél-kiállítási parancsot átvevő és az alkancellárhoz továbbító kancelláriai alkalmazottak nevét és hivatali rangját is közlik. Számuk korszakunkban aránylag elég nagy, mit Tatamér alkancellár elővigyázatosságának köszönhetünk. Bennük eleinte egyszerű scriptorok (litteratusok), 1346 óta azonban csaknem kivétel nélkül nótáriusok szerepelnek. Ez az idő ugyanis a dalmáciai és nápolyi hadjáratok kora, amikor a távollévő uralkodó helyett Erzsébet anyakirályné s a király testvére: István herceg kormányozza az országot, s a (nagy)kancelláriából kelnek az uruk nevében kiállított nagypecsétes (nyílt és zárt) oklevelek. A kancellária vezetőjére ezért nagy felelősség hárult, intézkedéseiben tehát óvatosságra volt szükség. Erre vallanak Középkori Munkabizottsága által kiadásra elfogadott értekezés. Budapest, 1976. Mivel kiadása biztosra vehető (már szedés alatt van), ezért a következőkben a szükséges helyeken csak röviden utalok rá. I 6 Fekete Nagy: Küküllei 120.1. II Fejér, Georgius: Codex Diplomaticus regni Hungáriáé ecclesiasticus et civilis. (A továbbiakbw.Fejér: (CD) IX/1. p. 655 -657. 1 * Fejér: CD. IX/3. p. 648-661. 19 Lajos király ebben az oklevelében azt írja, hogy Küküllei régóta szolgálja: indesinenter sequens vestigia nostre serenitatis... Az országbíró 1352. évi ítéletlevele azonban Kükülleinek régebbi, még a per megindítása idején, 1350-ben viselt litteratusi címét emlegeti. 2 ° „ ... magister Johannes filius Nicolai dicti Apród de Touthsolyumus nótárius curie domini regis. .." Iványi Béla: A márkusfalvi Máriássy család levéltára. 1243—1803. Debrecen, 1916. 15.1. Az idézett mondat az eredeti oklevélből való. Fényképét Ratkos' Péter barátomnak köszönöm. (Archívum Civitatis PreSoviensis nr. 26.).
