Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981)
Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) - Kumorovitz L. Bernát: Tótsolymosi Apród János mester küküllői főesperes kancelláriai működése / 5–29. o.
Tótsolymosi Apród János kancelláriai működése 7 tunc időhatározója egy már volt állást jelez, az 1355-i servitor értelme pedig egyenlő a notariussággal, miből következik, hogy 1354-től 1364-ig, a speciális káplánság elnyeréséig, a nagyobb kancelláriában működött. 6 Válaszában Dékáni megismételte korábbi véleményét, s megjegyezte, hogy a krónika Előszavában a tunc arra az időre utal, amikor Küküllei még jegyzője volt a királynak, és hangsúlyozta, hogy notariusságáról - az Előszón kívül - a műben semmi bizonyíték nincsen: nem tudjuk, mikor lett azzá, és meddig viselte. 1355-ben az esztergomi érsek jegyzője lett; ez jelenthette egyúttal a királyi jegyzőséget is. 7 Újabb kutatóink közül Fekete Nagy Antal foglalkozott kimerítően krónikánkkal és szerzőjével. Szerinte Küküllei már 1349 előtt szolgálta királyát, s jutalmul visszaszerezte családja számára az elkobzott Sárosmegyei Tótsolymost. Ekkoriban, litteratusként a „notariusi hivatalban" dolgozott, ami az első nápolyi hadjárattól számítható. 1351-ben a „királyi curia jegyzője" (nótárius curie domini regis); 1352-ben, miután aradi lector lett, kiválik a kancelláriából, s megszerzi még a zágrábi, székesfehérvári és az egrilectorságot. 1353-ban, Csázmán, a zágrábi püspök kancellárja, 1355-ben pedig kükülloi főesperes lett. Ezt a hivatalát haláláig viselte. 1359-ben, illetőleg 1364-ben az esztergomi érsek vikáriusaként a királyi udvarban jutott elfoglaltsághoz, s 1363-ban házat vásárolt Visegrádon. 1364-től 1382-ig, a vikáriusság mellett, a király specialis káplánja. Erre az időre esik titkos fegyzósége is. A nápolyi hadjáratokkal végződő krónikarész és egy 1365-ből való oklevélnek a hadjáratokra vonatkozó sorai között Fekete Nagy összefüggést lát: szerinte „nemcsak valószínű, hanem kétségtelen is, hogy Küküllei bemutatta munkáját a királynak és éppen ennek jutalmazását kell keresnünk a nápolyi hadjáratot oly későn emlegető szavakban". 8 Kükülleinek „a notariusi hivatalban" való szerepeltetésével kapcsolatban azonban meg kell jegyeznünk, hogy Fekete Nagy az 1365. december 30-i oklevél „in officio notarie" kifejezését „in officio notarii"-nak olvasta, ami aligha véletlen elnézés, mert már 1927-ben is így olvasta az oklevélnek ezt a passzusát. 9 Trencsényi Waldapfel Imre Geréb Lászlónak 1960-ban megjelent fordításához írt Bevezetésében azt tartja, hogy Küküllei a király íródeákja volt, s olaszországi hadjáratára „mint bizalmas jegyző kísérte el; az azonban nem állapítható meg, vájjon az elsőben vagy mind a kettőben vett-e részt". 1352-ben magister (mester) lett, egy 1365. évi oklevél szerint pedig korábban, „. .. egynémely távoli, tengerentúli területen és kiváltképpen a mi szicíliai királyságunkban felséges személyünket követve odaadóan fáradozott jegyzői tisztében". 10 Geréb viszont az Előbeszéd kérdéses mondatát úgy fordítja, hogy 6 Rugonfalvi Kiss István: Küküllei János munkájának kritikájához. Századok 49/1915/522., 529-530.1. - Szerinte a krónika I. része 1363 k., a II. rész pedig 1387 és 1395 között, az Előszóval együtt készült. Uo. 521-532.1. 1 Dékáni Kálmán: Küküllei munkájának kritikájához. Századok 50/1916/90-95.1. 8 Fekete Nagy Antal: Küküllei János. 1320-1394. A bécsi Gr. Klebelsberg Kuno Magyar Történetkutató Intézet Évkönyve. Szerk. Károlyi Árpád közreműködésével Angyal Dávid. IV/1934/ 115-119.1. (A továbbiakban: Küküllei.) - Fekete Nagy úgy véli, hogy az I. rész már 1352 e. készült el, 1363-ban pedig Küküllei csak javítgatott rajta. 9 Fekete Nagy Antal: Apród János küküllei főesperes és családja történetéhez. Turul 41/1927/20.1. (A továbbiakban: Apród János.) 1 ° Trencsényi Waldapfel Imre: az 5. jegyzetben i. m. 8. és 26.1.
