Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981)

Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) - Kumorovitz L. Bernát: Tótsolymosi Apród János mester küküllői főesperes kancelláriai működése / 5–29. o.

6 Kumorovitz L. Bernát és 1378 között távol van a királyi udvartól,majd 1371-ben (helyesen 1376-ban) Demeter erdélyi püspök helynöke, aki őt 1379-ben magával viszi Esztergomba.

3 1899-ben — Pór nyomán — Domanovszky Sándor isit néhány észrevételt Kükülleiről és krónikájáról. Szerinte 1349-ben a királyi kancellárián íródeák, 1352-ben, mint aradi lector, megvált a kancelláriában viselt litteratusi állásától, 1355-ben pedig visszatért a királyi udvarba, és „a király titkos jegyzője" lett . .., mert ugyanekkor ... az esztergomi érsek, azaz a királyi kancellár jegyzőjeként is szerepel, „ami tulajdonképpen egy és ugyanaz". A királyi kancelláriában tehát kétszer volt alkalmazva.

4 1906-ban Dékáni Kálmán fordította magyarra Küküllei krónikáját, elemezte és méltatta tartalmát, s Pór adatait a sajátjaival kiegészítve összeállította a főesperes életrajzát. Szerinte Nagy Lajos „titkára" már jóval 1349 előtt került be a királyi kancelláriába, s íródeákja (litteratusa) lett. 1352-ben már mesternek (magisternek) titulálják. Az aradi lectorság elnyerése után (1352) kivált a kancelláriából . . ., s talán küküllői főesperessé történt kinevezése után (vagy már kevéssel előbb) a király „titkos jegyzőjévé" lépett elő. 1355-től 1359-ig tartott ez. Ekkor újból lemondott. 1364-től azonban mint kedves káplánját találjuk ismét a királyi udvarban. Ekkor említik azokat az érdemeit, melyeket a királyi nagyobb kancelláriában (sub cancellaria nostra maiori) szerzett. Végül, Pórt követve, megjegyzi: nem valószínűtlen, hogy „Küküllei a király kegyeit nemcsak a kancelláriában, s titkos jegyzősége és káplánsága alatt teljesített szolgálataiért érdemelte ki, hanem azzal is kitüntette magát, hogy történeti munkáját, legalább első részében, már ekkor bemutatta talán az udvarnál".

5 Dékáninak a fordításhoz írt tanulmányát bírálva Rugonfalvi Kiss István úgy véli, hogy a főesperes 1349-ben már a király „titkos jegyzője", mert a krónika Előszavának 3

Pór Antal: Nagy Lajos. 1326-1382. Budapest, 1892. (Magyar Történeti Életrajzok. Szerk. Szilágyi Sándor.) 552-558.1. — Uő: János küküllei főesperes, Nagy Lajos király történetírója. 1349-1396. Századok 27/1893/2., 5., 8-9., 10-12.1. (A továbbiakban: Küküllei.) - Uő: Pecséttani újabb apróságok. Turul 15/1897/17.1. - Uő: Küküllei János történetíró lakása Esztergomban. Századok 44/1910/122-124. 1. - A krónika szerkezetét ületó'en 1892-ben Pór még Steinherzet követi, 1893-ban azonban az I. rész keletkezését a XIV. század hatvanas éveinek a közepe tájára, a II. részét pedig 1387. k. időre teszi. (Küküllei 10.1.) - Domanovszky: i. m. 344—345.1. - Lásd még a 126. jegyzetet. 4

Domanovszky: i. m. 243-244.1. A krónikának Pór-féle kettéosztásával kapcsolatban megjegyzi:... ennek elfogadását „csak oly föltétellel" teheti, hogy az előszót a második rész írásakor függesztette Küküllei a mű elé. (Uo. 346.1., 3. jegyzet.) s Küküllei János Nagy Lajos király viselt dolgairól. Latinból fordította, életrajzzal, kritikai méltatással és magyarázó jegyzetekkel ellátta dr. Dékáni Kálmán. Brassó, 1906. (Középkori krónikások. Szerk. dr. Gombos Ferenc Albin. V. Küküllei János. 16., 21-22., 27-29., 31.1. - A továbbiakban: Küküllei János.) - A krónika szerkezetét és megosztását tekintve Dékáni a Pór-Domanovszky-féle megállapítást követi. - Küküllei művét elsőnek Orosz Ferenc fordította magyarra „Első Lajos magyar királynak dicsőséges országlásárul és élete fogytáig viselt dolgairul ugyan ő felsége János nevű belső titoktartó nótáriusától... szerzett rövid krónika..." címmel. Buda, 1760. - Újabb fordítások: 1. Küküllei János és a Névtelen minorita krónikája. Johannes de Kikullew et Anonymus minorita. Chronica de gestis Ludovici I. regis Hungarorum. Monumenta Hungarica IV. Latinból fordította Geréb László; a bevezetést írta Trencsényi-Waldapfel Imre; a fordítást ellenőrizte Juhász László. [Budapest], Magyar Helikon, i960.; 2. Thuróczy János: A magyarok krónikája. Fordította: Horváth János. A jegyzeteket összeállította Horváth János és Boronkai Iván. Bibliotheca Historica 13. (Magyar Helikon), Budapest, 1978.