Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981)

Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) - Ember Győző: A levéltári rendezés általános kérdései / 31–96. o.

A levéltári rendezés általános kérdései 67 A fondcsoport felső vagy magas szintű, nagyobb terjedelmű levéltári egység, amely valamilyen alapon összetartozó fondokat foglal magában. Az alapok, amelyeken valamely fondcsoport fondjai összetartoznak, amelyek annak jellegét meghatározzák, ugyanúgy többfélék lehetnek, és általában ugyanazok, mint a szekciók és a levéltárak esetében. A fondcsoportok lényegében részben a szekcióknak, részben a levéltáraknak felelnek meg. Előfordul, hogy fond csoportokat összevonnak, de meghagyják őket külön levéltári egységeknek, az összevonás révén keletkező nagyobb, magasabb szintű levéltári egység keretében. Ilyenkor az új, magasabb szintű fondcsoportot fon dfő csoportnak, a hozzá tartozó összevont fondcsoportokat pedig fondalcsoportoknak nevezik. Ugyanez történik, amikor egy fondcsoportot kisebb fondcsoportokra bontanak, és mint külön levéltári egységet meghagynak. A fond felső vagy magas szintű, vegyes terjedelmű levéltári egység. A fond a legjelentősebb levéltári egység, a levéltári anyag tagolódási rendszerének legszilárdabb pillére. Fond minden levéltári intézményben van, minden irat, amelyet valamely levéltári intézmény őriz, valamilyen fondba tartozik. A külföldön általános levéltári terminológiától eltérően, amely csak egyféle, csak szerves fondot ismer, kétféle fondot különböztetünk meg, szervest és szervetlent. A szerves fondot másképpen regisztratúra vagy irattár jellegű, avagy egységes provenienciájú fondnak nevezzük. A szervetlen fondot pedig másképpen gyűjteménynek vagy gyűjtemény jellegű, avagy vegyes provenienciájú fondnak mondjuk. Hosszan lehetne indokolni, hogy a fond fogalmának meghatározásában, mondhatom úgy is, hogy a fondszemléletben, miért tértem el a külföldön, és régebben nálunk is, általános felfogástól. Csak egyetlen indokot említek, a levéltári anyag egészének egységes szemlélete érdekében láttam az eltérést szükségesnek. Nem tudok egyetérteni azzal a szemlélettel, amely a fondot, a szerves irategyüttest, oly élesen, oly mereven megkülönbözteti a gyűjteménytől, a szervetlen irategyüttestől, mintha az egyikben egészen másfajta iratok lennének, mint a másikban. Holott mind a kettőben egyformák az iratok, levéltáriak. A levéltári iratnak pedig két döntő kritériuma van, az egyik a proveniencia, a másik a történeti forrásérték. A szerves fondok és a gyűjtemények éles és merev megkülönböztetése olyan szemléletet fejez ki, amely szerint provenienciája csak a szerves fondokban levő iratoknak van, a gyűjteményekben levőknek pedig nincsen. Ez tévedés. A gyűjteményekben levő minden egyes iratnak ugyanúgy megvan a maga provenienciája, mint a szerves fondok minden egyes iratának. A különbség csupán annyi közöttük, hogy a szerves fondok minden egyes iratának azonos a provenienciája, a gyűjteményeknél pedig ez az azonosság nincs meg, pontosabban nincs teljesen meg. Mert egy gyűjteményben is lehetnek azonos provenienciájú iratok, de nem minden irat provenienciája azonos. Ha egy szerves fondból, pl. egy szerzetesrend iratai közül, az 1526 előtti iratokat áttesszük egy gyűjteménybe, amint azt a Magyar Országos Levéltár tette, amikor Diplomatikai levéltár címen Mohács előtti iratainak gyűjteményét kialakította, az új helyre került iratok ugyanazok maradnak, jellegük semmiben sem változik meg. Nem látom értelmét annak, hogy egyebekben azonos jellegű irategyüttesekben, amelyek csak abban különböznek egymástól, hogy az egyik összetételében a proveniencia elve érvényesül, a másikéban a pertinencia elve, két különböző levéltári egységet lássak, nem pedig ugyanannak a levéltári egységnek két alfaját. Azt ugyanis, hogy a szerves és a szervetlen fondok