Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981)

Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) - IRODALOM - Miskolczy Ambrus: Die Habsburgermonarchie 1848–1918. Szerk.: Adam Wandruszka–Peter Urbanitsch. III. köt. Die Völker des Reiches. Wien, 1980 / 330–332. o.

330 DIE HABSBURGERMONARCHIE 1848-1918 Szerk.: ADAM WANDRUSZKA - PETER URBANITSCH III. KÖT. DIE VÖLKER DES REICHES Verlag der österreichischen Akademie der Wissenschaften Wien, 1980.14741. A Habsburg-birodalom életének feltárására és bemutatására indult nagyszabású vállalkozás a gazdasági fejlődés, a közigazgatási és a jogi viszonyok tárgyalása után, a jelen — két részből álló harmadik kötetét a nemzeti - nemzetiségi kérdésnek szentele, annak tehát, ami a Monarchia újkori történetéből a legnagyobb mértékben foglalkoztatja a történetírást és a közvéleményt is. „A népek szükségszerű szövetsége vagy a népek börtöne" — bár Adam Wandruszka ezt a címet adta bevezetésének, a vállalkozástól mi sem áll távolabb, mint ama múlt évtizedek napi politikai életéhez kapcsolódó téziseinek a tudatos felelevenítése, még polémikus utalásokat sem találunk. A hangsúly a történeti fejlődés eredményeinek valósághű és reális számontartására esik. S már e követelmény hiteles érvényesítése érdekében is igyekeztek a szerzői gárdát úgy összeállítani, hogy az egyes nemzetekkel foglalkozó tanulmányok szerzői az illető nemzethez is tartozzanak, vagy ha nem, akkor rendkívüli tudományos munkásságuk okán kerültek a szerzők közé, mint például a román nemzeti mozgalom kutatásában oly sok eredményt elért Keith Hitchins. Erich Zöllnermk az Ausztria fogalom változásait elemző fejezete után 14 szerző 13 tanulmányban vizsgálja az egyes nemzetek, népek életét, s ezek közül külön-külön tanulmány foglalkozik a zsidósággal és a kisebb etnikai töredékekkel. A tárgyalás szempontjai többé-kevésbé azonosak: az etnikai és társadalmi tagozódás számszerű arányai, ezek változásai és összefüggései a gazdasági élet átalakulásával, a jogi vagy inkább közjogi helyzet és a politikai élet kölcsönhatásai, a politikai és a kulturális fejlődés fő vonalai az oktatási hálózattól a szellemi kultúra terén elért teljesítmények elemzéséig. S természetesen külön gondot fordítottak az integráló és dezintegráló tényezők bemutatására. Sikerült is alapvető fontosságú kézikönyvet összeállítani. Valamennyi tanulmány közös eredményeként emelhető ki a fejlődés fő vonalainak igen ökonomikus megvonása. Az ausztriai, ill. a lajtántúli németséggel foglalkozó munkálatok - Péter Urbanitsch leíró statisztikai és Berthold Sutter politika történeti áttekintései - alaposságukkal tűnnek ki és példaszerű emberi hitelességgel; a méltányosság követelményének következetes érvényesítésével. Katus Lászlónak a magyarságot bemutató tanulmányát korszerű demográfiai és gazdaságtörténeti megalapozottsága miatt emelnénk ki - bízva abban, hogy majd magyarul is olvashatjuk - Arnold Suppannak a horvátokkal foglalkozó munkáját pedig társadalomtörténeti elemzései miatt, igaz terjedelme két-háromszorosa a többinek. Jiri Koralka és R. J. Crampton (A csehek),

Henryk Batowski (A lengyelek), Keith Hitchins (A románok) viszont valósággal iskolapéldáját adták annak, hogy miként lehet részletekben gazdag rövid szintézist írni. Az idő sürgetése és az úttörés nehézsége azonban egy-két tanulmányra rányomta bélyegét. Például a zsidókról szóló tanulmány katalógusszerű felsorolásából Heltai Jenő és Hertzl Tivadar neve után nem leljük Max Nordau említését. A görögökről szóló tanulmányrészletben talán ki lehetett volna térni a Sina család szerteágazó kultúrapártoló tevékenységére, hiszen az athéni egyetem megalapítása mellett, támogatták a Magyar Tudományos Akadémiát és az erdélyi román kulturális életet is. Hiányoljuk a cigányság migrációjának elemzését, és a cigányságról kialakított egykorú negatív kép kiemelése mellett szívesen olvastunk volna többet a cigányság kulturális életéről, értékeiről, a cigány nyelv és folklór feltárását célzó kutatásokról. Ugyanakkor mindegyik tanulmányból egész sor példát iehetne felhozni a bonyolult jelenségek tömör és bántó leegyszerűsítés nélküli értékelésére, örvendhetünk a gazdasági mártirológia szólamainak mellőzése miatt is. Elmosódik azonban annak elemzése, hogy a regionális munkamegosztás politikai-hatalmi eszközökkel is szabályozott keretei között a centrális és perifériális helyzet, főleg annak egykorú értékelése — a felzárkózás és a pozícióbiztosítás igénye - milyen módon motiválta az egyes nemzeti erők magatartását. A regionális munkamegosztás strukturáltságának a felvázolásával jobban meg lehetett volna magyarázni, hogy a csehek, a cseh polgári rétegek, milyen kivételes helyzetben jelentették, pontosabban csak „szinte" jelentették „a társadalmilag és politikailag differenciált állam nélküli nemzet prototípusát". (516.1.) A társadalomszerkezet és az etnikai megoszlás Irodalom