Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981)
Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) - Kumorovitz L. Bernát: Tótsolymosi Apród János mester küküllői főesperes kancelláriai működése / 5–29. o.
28 Kumorovitz L. Bernát Ezzel tanulmányunk végére értünk, s azzal az érzéssel fejezzük be értekezésünket, hogy fényt derítettünk Kükülleinek többszörös (nagy)kan cellariabeli működésére, s tisztáztuk a krónikája Prologus-ában jelzett királyi titkos (secretorum suorum) notariusságának a rejtélyét. FÜGGELÉK Rugonfalvi Kissi, birtokszerzései miatt kapzsisággal vádolta meg Kükülleit (i. m. 524. L), Fekete Nagy A. pedig azt tartja, hogy nem a maga számára, hanem családjának valamennyi tagja részére szerezte birtokait, s „megkívánta, hogy azokat közösen, osztatlanul élvezzék". (Kiiküllei 121.1.) Fekete Nagy véleményét azzal egészíthetjük ki, hogy Küküllei legfiatalabb testvére: Balázs személyében családját a Dunajeciekhez és a Szepesiekhez hasonlóan a nagybirtokos családok sorába szerette volna emelni, terve végrehajtásához pedig minden törvényes eszközt felhasznált. A középkori magyar arisztokrata családok ugyanis (szinte kivétel nélkül) valamely egyházi, rendszerint püspöki méltóságot viselő' tagjuk révén növelték vagyonukat és politikai befolyásukat. A püspök-családtag - mint bandériumot állító főpap hadi érdemekért részesülhetett birtokadományban, mely, halála után, a család férfitagjaira szállt. Küküllei azonban az egyházi hierarchia alacsony fokán állott, s terve már azért is halálra volt ítélve, mert tollal nem, hanem csak karddal lehetett vagyont, rangot szerezni. Ezért ó' apránkint gyűjtögette a morzsákat, s úgy látszik, hogy következetes munkájával már-már elérte célját, minek jele, hogy 1377. június 16-án, a családfó't: Tótsolymosi Apród Miklóst a Szepesi káptalan comes-nek titulálja (Iványi: i. m. 38.1., 98. reg.), s ugyanezt tette ugyanazon évi szeptember 1-én a rokkant György fia János nagyatyjával: Gargow-i Corrardus-szal is. (Dl. 77480. - Lásd még a család tagjait a 33. jegyzetben.) Tervébe legfiatalabb testvérét állította, kit 1365. április 20-án, útban Bulgária felé, Széphelyen, a király előtt találunk. Kérésére, Lajos király - mivel a néhai Gyog-i András fia István mester egykori alvajda leányát: Katalint, a Selmus-i Apródnak nevezett Miklós fia Balázs jegyesét fiúsította és atyjának: Gyog-i és Tyuis-i birtokainak örökösévé tette, meghagyta az Erdélyi káptalannak, vizsgálók ki, vannak-e rendelkezésével ellenkező tartalmú oklevelek a leány rokonainak birtokában, s ha igen, küldjék fel őket a királyi kúriába. (Dl. 29162.) A káptalan jelentése igenlő volt, a dolgok további alakulásáról azonban nincsenek adataink. Az eredmény, úgy látszik, nem lehetett kedvező, mert a (Küküllei által tervezett?) frigy nem jött létre. A főesperes halála után pereskedés támadt a családban: az eddig egybentartott birtok felaprózódott, s a szépen elgondolt tervek szertefoszlottak. L'ACTIVITÉ DE JÁNOS TÓTSOLYMOSI APRÓD, ARCHIDIACRE DE KÜKÜLLÖ, DÉPLOYÉE À LA CHANCELLERIE par Bernát Kumorovitz Dans la Préface de ses mémoires, le maître János de Küküllő se présente ainsi: ,,.. . moi, János de Küküllő, à ce jour archidiacre de Küküllő de l'Eglise de Transylvanie et vicaire général au spirituel de Esztergom, je fus - quoiqu'indignement - notaire secret (du roi Louis) . . ." Selon les commentateurs, cet aveu comporte deux points de repère pour la chronique de l'époque, mais, quant à la durée (et au caractère) de la qualité du notariat de János de Küküllő, il reste obscur. C'est ce qui explique que l'époque présumée du notariat de János de Küküllő varie selon les historiens. S'il est difficile de tirer cette question au clair,c'est parce que les données que nous avons sur János de Küküllő nous montrent les différentes étapes et le caractère de son activité à la Chancellerie non pas à travers l'ordre chronologique de la création de son oeuvre mais à travers celui de ses projets d'acquisition de domaines. L'autre difficulté s'explique par le fait que, considérant la Chancellerie composée de plusieurs sections déjà à l'époque de Louis I. comme une institution homogène, nos historiens ne purent pas se reconnaître dans la diversité de ses sections.
